Nagyon félek a császármetszéstől. Hogy nyugodjak meg?

Én az elején, mikor tervben volt még csak a baba azt gondoltam tök jó volna a császármetszés, mert az ,,nem fáj". Nyilván tapasztalatom nem volt benne, mindenki akit ismertem és császározták azt mondta hogy oh hát nem fáj az, meg minden. Aztán terhes lettem és mivel semmi sem indokolta a császármetszést átkonvertáltam az agyam, a jó lesz a szülés a császár mégis egy műtét , meg mennyi nő simán megszülte a babáját és túlélte..jó lesz az úgy.

Aztán úgy alakult, hogy mégis programcsászár lett ,mert nálunk a kórházban az első babát farosan nem engedik megszülni. Rájöttem hogy tök mindegy hogy szülök, mert ÉN MINDENHOGY FÉLEK ettől. szerintem ez egy tök normális érzés, hogy félsz és ha mondjuk most kiderülne hogy mégsem kell a császár, akkor is félnél:)

Én magánkórházban szültem, a korom és egyéb specialitások miatt az állami rendszerben szinten biztos, hogy császár várt volna rám, de én szerettem volna esélyt a természetes szülésnek - azonban úgy, hogy a végső cél 1+1 darab egészséges és nem traumatizált anyuka és kisbaba, tehát ha császár kell, akkor császár kell.

41+0-nál, teljesen zárt méhszájjal indítottak, ballon, burokrepesztés, mekóniumos magazatvíz miatt folyamatos monitorozás, oxi, epi, spinning-baby technika - mindent kipróbáltam, majd 24 óra után, 8 ujjnyira tágulva, kb. tolófájásokkal elakadtunk, és elfogyott minden ötlete a dokinak és a szülésznőnek is (epit akkor már nem kaphattam, hátha kitágulok teljesen), úgyhogy az orvossal egyetértésben császárt kértem, szóval én mindkét verziót kipróbáltam.

Szerintem minden nő hős, aki megszül egy gyereket, így vagy úgy, mindkettő másképp nehéz, más előnyei/hátrányai vannak és minden szülés más, nem lehet általánosítani, hogy melyik "könnyebb". Sok kérdés és válasz született ebben a témában itt is, nem törvényszerű, hogy valaki szétszakadt "alféllel" kínlódik hetekig a természetes szülés után, ugyanakkor a császármetszés egy nagy hasi műtét, szerencsés az, aki pár nap után úgy közlekedik, mintha mi sem történt volna (mondom ezt úgy, hogy nekem viszonylag gyors és könnyű eddig a felépülés, 6 hete szültem).

Kérdező, ezekre gondolj:

- elsősorban: nyilván oka van a pcs-nak - 150 évvel ezelőtt lehet te vagy a gyermeked élete veszélyben lett volna természetes szülésnél, ez legyen a szemed előtt, hogy a modern technológiának köszönhetően nagy valószínűséggel mindketten egészségesen távoztok a kórházból,

- gerincérzéstelenítés: nekem már bekötötték a vajúdás alatt, ami még szarabb is, mert hiába jön fájás, ugyanúgy előregörnyedve kell maradni közben - én ettől rettegtem a legjobban, hogy a gerincembe szúrnak, úristen, mennyire fog fájni, pedig minden gerincérzéstelenítésen átesett ismerősöm azt mondta, hogy meglepő módon nem fájt, csak az első injekciót lehet érezni (egy "kis" lidokain injekció), illetve, hogy nem esem-e pánikba, ha nem érzem a lábam, de nem lesz teljesen "béna" az alsó részed, lábfejem már kellett mozgatni, amikor betoltak a szobánkba,

- műtét: ha ez megnyugtat nézz/olvass utána, mi történik - komplikációja minden műtétnek van, függ attól is, hogy mi az oka a pcs-nek, írd össze a kérdéseid, aggodalmaid, tedd fel az orvosnak, aki műteni fog, ugyanígy az anesztesnek a gerincérzéstelenítéssel kapcsolatosakat,

- szintén műtét: többen azt mondták, nagyon rossz érzés volt, hogy érezték, ahogy húzzák-vonják őket, a rétegeket, a szerveiket stb. - én ebből semmit nem éreztem, csak amikor a babát "kinyomták", de ez sem volt olyan szörnyű, egy gyomortáji nyomást éreztem,

- felszívódóval varrtak, így a varratszedést is megúsztam,

- na ha mondani kell valami rosszat, az nekem a hülye remegés volt, de azt már a vajúdás alatt is utáltam,

- az első felállás nekem kevésbé volt rossz, valószínűleg még működött az adrenalin bennem, a következő napok rosszabbak voltak, és nekem azért az első 2 hét szar volt, lassan, nehezen mozogtam, valószínűleg indokolatlanul óvatosan, mert attól féltem, hogy szétnyílik a seb, hiszen nem volt rajta már semmi kötés (nem a seb fájt, hanem kb. minden nap máshol "bent", ahogy rendeződött vissza minden) - utána lett napról-napra könnyebb,

- csaszarvonal.hu-t ajánlom, rengeteg hasznos infót találsz ott.

Szülésem még nem volt, de nőgyógyászati betegség miatt komolyabb hasi műtétem igen. Rettegtem előtte, de utólag nem volt olyan vészes, pedig mélyaltatásban volt.

Ha szülnék és lehetne választani, akkor a császárt választanám, mert ott még csak nem is altatnak. Mondjuk nekem a gerincbe adott érzéstelenítő gondolata nem olyan ijesztő.

Én a kiszámíthatósága miatt örülnék a császárnak. A bizonytalanságot és a kiszolgáltatottágot rosszabbul viselem, egy hüvelyi szülés meg ki tudja, hogy végződik (abból is lehet simán császár). Arról nem is beszélve, hogy sokszor le se tojják az embert.

Ismerőseim akik császárral szültek, egyikük sem élte meg szörnyűnek. Egynél volt komplikáltabb, de az sem pcs volt, hanem sürgősségi és az azért elég más. Ellenben hüvelyi úton szült nőismerőseim szinte mind meséltek valami borzasztót...