Hogyan éreztétek magatokat lelkileg a szülés utáni első napokban?

14. vagyok, 17-es szinte ugyanez. Fájdalmaim voltak, plusz az ágy konkrétan tönkrement alattam, nem lehetett leengedni vízszintesbe, megakadt egy szögben, nagyon kényelmetlen volt, nagyon fájt a hátam, mikor kérdeztem, hogy meg lehetne-e valahogy oldani, vagy másik ágyra mennem, odalökte a csecsemős nővérke, hogy pont le van kakálva, hogy nekem mi bajom, ő a gyerek miatt jött. Mikor bejött valami miatt és lassabban vetkőztettem a babát, mint szerinte kellett volna, becsípődött derékkal amúgy is nagy fájdalmakkal, fogta magát és otthagyott, hogy na ő erre nem ér rá, aztán egy óra múlva jött vissza, addig plédbe bugyoláltam a gyereket. Volt amelyik éjjel mondta, hogy maradjon égve villany, mert mindjárt jön a köldökcsonkot kezelni, aztán persze nem jött, de hajnal négykor nekiállt b*szogatni, hogy minek égetjük a lámpát éjszaka...

Nekem 19 óra vajúdás után sürgősségi császárom volt,nyílván nem a császárra készültem lelkileg,ezért a korházas részt nagyon szarul éltem meg,azthittem depressziós leszek. Teljes altatásban voltam,nem is láttam a babámat,csak másnap délelőtt hozták oda hozzám 15percre,majd harmadnap hozták oda végleg..húzós volt.