Mi a különbség a spinàlis és az epidurális érzéstelenítés között? És császárnàl melyiket használjàk?

7 vagyok, persze ezek nem mindenkinél vannak, azért is írtam, hogy jó lett volna ha valakinél olvasom, hogy ilyen is lehet, hogy fel legyek készülve erre is

Amúgy nekem meg egyáltalán semmi hányingerem nem volt egész terhesség alatt. Szall ja, mindenki más, csak én megijedtem, mert sehol nem olvastam, hogy ilyen lehet és nem tudtam mitől van

Nekem 24 órát kellett feküdni. Az első felállás (nem akarlak ijesztgetni de én így éltem meg) kib.szottul fájdalmas volt. Kis idő múlva kicsit szédületem is. De nem szabad feladni. Minél többet kell mozogni mert az segíti a regenerációt.

A babát igazából már aznap elláttam mikor felállhattam. Már amennyire a kórházban kellett. Öltöztetni, fürdetni nem nekünk kellett, de minden szoptatás után el kellett vele sétálni hogy megmérjék. 5 nap után jöttünk haza (kórházi protokoll) addigra már elég jól ment minden. Na a normális mozgástól azért még messze voltam, de elviselhető volt.

A köhögés, tüsszentés, nevetés, orrfújás, felülés kb 2 hétig volt fájdalmas de minden nap egy kicsit jobb. A kinti sétákat lassan fokozatosan kezd, mert nem tudhatod előre mennyit fogsz bírni

Ja és előző vagyok, én majdnem el is ájultam, nem csak a hányás jött rám, beadták az érzéstelenítőt, lefektettek és éreztem hogy sötétül el minden, meg távolról hallok és közben hánynom is kellett, szólni se tudtam olyan kába voltam, de egyből észrevették, nagyon figyelnek a műtőben rád folyamatosan, jöttek oda hogy mi a gond, csak annyit tudtam kinyögni hogy hányni fogok meg elájulok, hozták a vesetálat meg oxigént adtak, menten jobban lettem.

Utána amire nagyon figyelj a műtét után, hogy sokkoló lesz hogy nyaktól lefele nem érzed magad, olyan mintha levágták volna a lábaid meg mindened :/ Én mikor ezt megéreztem ettől is rosszul lettem megint és kezdtem elájulni, de mondta a műtős fiú hogy ez gyakori, kezdjek el másra gondolni. Utána tényleg jobb lett. 6 órát feküdtünk, homokzsák volt a hasunkon. Ami még rossz élmény az az hogy jöttek be az orvosok és rákönyököltek a frissen műtött hasadra meg nyomkodták, hogy ürüljön minden.

Az első felállás tényleg olyan volt, hogy azt hittem kiesnek a szerveim, az nagyon rossz volt, de ki lehet bírni.

Mondjuk többet nem csinálnám újra, azért se lesz több gyerek.

A műtét rossz élmény volt, de a kórház viszont jó, abszolút jó volt az ellátás és a hozzáállás. (SOTE1)

Nálunk is így volt, hogy odaadják felállás után a babát, de ez sem biztos hogy így alakul. Nekem délben született a baba, a barátnőmnek pedig 14 órakkor, ő jött utánam a műtőben, egyikőnket se engedtek már aznap le a babákhoz, csak másnap reggel 9 körül. Attól is függ szerintem hány órakkor van a műtét. De onnantól tényleg nekünk kellett ellátni, nem segítettek. De nem is baj, otthon se lesz segítség, jobb már szokni.

A legjobb regeneráció a séta pedig!!! Ezt el is mondják!!

Katétert én észre se vettem csak mikor a műtőben kivették, azt sem tudtuk hogy van. Én kaptam beöntést is előtte, a barátnőm meg nem, ugyanaz a kórház ugyanaz a nap, csak én már bent feküdtem, ő aznap jött be, szóval nem egyforma még egy kórházban se 2 csm. se