Aki örökbeadta a kisbabáját, mi vitte rá végül, hogy végigvigye a terhességet és bevállalja a szülést?
Nem akarom örökbeadni a babámat, viszont én örökbeadott gyerek vagyok és most vagyok éppen a terhességem végén. Ahogy végig gondoltam a végéhez vezető utat, hiába volt problémamentes terhességem, azért embert próbáló volt még így is. Elgondolkodtam rajta, hogy aki végül lemond a babájáról, mi viszi rá mégis, mi motiválja, hogy végig csinálja az egészet?
Ezúton is minden tiszteletem azoké a nőké, akik nem dobják el a gyermek életét, hanem esélyt adnak az életre. Ettől függetlenül tényleg kíváncsi vagyok, hogy aki így döntött, mi volt mégis a motivációjának a kulcsa, milyen lelki folyamatokkal élte meg ezt az időszakot.
Nincs személyes tapasztalatom, de ha becsúszna a gyerek, akkor én is inkább örökbeadnám, mint elvetetném. Nekem etikailag nem fér bele az abortusz. A gyerek amúgy sem tehet erről, így meg kapna egy esélyt normális életre normális szülőkkel.
Szerintem amúgy terhesnek lenni és megszülni kevésbé nehéz, mint ami utána jön. Nők általában nem magát a szülést, hanem később bánják meg, hogy gyerekük lett (lehet, hogy emiatt most sokan lepontoznak, de a valóság az, hogy ilyen több van, mint aki őszintén be merné ezt vallani).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!