Van itt olyan, aki sosem akart szülni, mégis át esett rajta?

Szerinted akinek gyereke van, mind arra vágyott, hogy legyszi légyszi had szüljek?! Hogy olyan fájdalmat éljen át, mint még soha?!

Nem...

Szóval hidd el, az anyák igennagy része kihavyta volna a szülést, ha tudja...

De mivel a gyerek csak úgy varázsütesre nem terem kinn, így ez vele jár ha tetszik ha nem.

Amíg így állsz hozzá, addig ne akarj gyereket. Majd ha igazán akarsz, nem igy fogsz érezni.

Speciel én nem a szüléstől féltem, hanem azoktól a napoktól, amit kórházban kell tölteni. Mondhatni rettegtem.

Fájt a vajúdás, a szülés, mégis nem az maradt meg rosszként, hanem az, hogy az osztályra kerültünk. Beigazolódott valamennyire, amitől féltem is: nem tudtam úgy ráhangolódni a babámra, hogy közben folyton azt éreztem, menekülni akarok a kórházból. Otthon már rendben voltam.

Feltem a szulestol, mint szerintem kb mindenki, ketlem, hogy lenne olyan ember a foldon, aki azert vallal gyereket, hogy magat a szulest megelhesse, merthogy az akkora buli.

De az en szulesem sokkal rosszabb volt, mint azt valaha is kepzeltem. Nem a fajdalom miatt, mas miatt.

A babaval valo kapcsolatomra nem volt hatassal a traumatikus szules.

Én se akartam szülni, a terhességet is kihagytam volna, de a gyereket más nem hordja ki helyettem (illetve max illegálisan béranya, de azt nem is tudom, hogy lehetne itthon intézni).

Ettől függetlenül én nem éltem meg annyira rossznak a szülést, mint vártam, a fiamat meg imádom. Miatta bármikor újracsinálnám. Úton a második, most se akarok szülni, de már nem zavar annyira, szükséges rossznak tartom.