Magyarországon miért "kell" csendben szülni, miért ordítoznak a vajúdó nővel, hogy fogja be a száját? Nyugaton miért elfogadott, ha szülés közben kiadják a hangjukat az anyák?

Amikor az elsőt szültem, a kitolás előtt teljesen egyedül vajúdtam 4 órán át a szülőszobán, a méhösszehúzódások végig 30 másodpercen belül követték egymást. Amikor nem bírtam a fájdalommal és ordítottam, mindig odapattant az ügyeletes szülésznő és leüvöltött, hogy megijesztem a többi kismamát (utólag kiderült, aznap éjfél és 10 óra között én szültem egyedül, ők TV-t néztek a nővérekkel, ügyeletes doki aludt), meg hogy oxigénhiányos lesz a gyerekem, nem halad jól a tágulás, viseljem méltósággal, epidurálhoz már késő van 2 ujjnyi tágulásnál. A férjemet sokáig váratták kint, pedig akkor még h1n1 sem volt, nemhogy covid. Szóval féltem és pánikoltam, hogy nem kap levegőt a babám. Legutóbb 3 éve egy másik kórházban szültem, maszkban sajnos. Akkor inkább csak morogtam, nem igazán mertem üvölteni, de jött megint a letolás, hogy nem kap oxigént a baba, helyes légzéstechnika stb. Mondtam, hogy örülök, haa maszk miatt nem fulladok meg, nemhogy még JÓL is vegyem a levegőt ráadásul a szívbetegségem miatt alapból fulladok, de a kardiológusom ismét engedélyezte a hüvelyi szülést. Szerencsére kitolásra odaért az orvosom és leszaggatta rólam a maszkot, de akkor már nem is nagyon adtam ki hangot, csak nyomtam, ahogy bírtam.

Egy barátnőm valami kapcsán küldött egy videó linket, amiben egy amerikai nő szül. Megnéztem és nagyon ledöbbentem, hogy mennyire üvöltött, mégsem csitította SENKI, mintha ott teljesen normális lenne, hogy kiadják a hangjukat a nők meg káromkodnak. 18 és 24 perc között: https://www.youtube.com/watch?v=Tw6KT8oRMpk Az meg hab a tortán, hogy nem háton fekve, non-stop CTG-re kötve, maszkban kellett vajúdnia...