Az első vagy a második szüléstől félsz/féltél jobban?

Nekem jó élmény volt az első szülés. Attól sem féltem, inkább pozitívan igyekeztem rahangolodni, így inkább örültem, hogy na, végre itt van a pillanat, beindult a szülés megszuletik hamarosan a várva várt kisfiúnk. Szerencsére problémamentes volt a szülés, 10,5 óra alatt született, csodálatos szülésznőm volt (nem fogadott). Ugyan a végén kinyomtak belőlem a babát (hálás vagyok érte, mert egyedül nem bírtam), meg 1 órát varrtak utána (nem fájt), de ezzel együtt nekem pozitív élmény volt a szülés.

Ennek fényében a masodiktol sem félek, simán abszolvalhatónak tűnik (adja Isten, hogy most is minden simán menjen).

Amitől félek, az a szülést követő pár hónap... Na az sokkal keményebb lesz... Az elsővel inkább szörnyű időszaknak maradt meg a fejemben az első félév, pedig nem volt hasfájós, ordító, high-need baby sem.... Most meg csak 20honapos lesz a nagy is, mikor a tesó születik majd.... Na szóval a szülést követő pár hónaptól rettegek, ez az első szülés előtt nem volt így.

Az első előtt azért nem féltem, mert hiába készültem, nem tudtam milyen lesz.

A másodikat várom, most meg már azért nem félek, mert tudom, hogy kb mire számíthatok.

Én is a gyerekágyas résztől tartok inkább, első gyerek atombrutál módon volt többemberes, az érthető okokból nem igazán hiányzik, és nem szoktam nosztalgiázni se rajta, de már úgy érzem bármi jön, megoldom. Szóval jelenleg a legnagyobb félelmem, hogy a testvérféltékenység hogy fog kinézni, ezen nagyon dolgozunk férjemmel jelenleg, hogy minimalizálhassuk.

12es vagyok.

Hát objektíven egy átlagos baba volt átlagos igényekkel, de én rosszul éltem meg...

A kórházban MINDENKI azt sulykolta, hogy 2 óránként mellre kell tenni, akkor is, ha egy órát szopizik, éjjel is. Elsoszulokent, és mivel nyár is volt, nem mertem másképp csinálni. Főleg, hogy nem is gyarapodott a súlya eleinte... Így utólag tudom, hogy az első 2 hétben szopni se tudott rendesen, a 2 órás ciklusokbol 1-1,5orat volt cicin, közben eltelt minimum 45perc, mire szopizni is kezdett. Fekve nem tudtam szoptatni, ülve meg nem volt eléggé pihentető így éjjel-nappal, ráadásul az egyik kezemmel a mellemet szorítottam, hogy könnyebben jöjjön neki a tej, a másikkal a fejét tartottam a cicihez (szoptatási tanácsadóval konzultaltam). Szóval szoptatás közben se enni, se inni nem tudtam, még mobilozni se.... Aztán maradt 30-45percem, hogy pelust cseréljek, bofiztessek, egyek-igyak, wcre menjek, aludjak....ja, meg cumisuvegbol hozzataplaljak minden etetés utan, először ehhez tejet fejtem (mert a baba ugye rosszul szopott és kevéssé stimulálta a ciciket, így tejem sem volt még elég.... Utána meg még tápszert is adtam... Meg minden másra... Főzés pl.... Teljesen eletkeptelennek éreztem magam, hogy más boldogan éli meg a gyermekágyat, én meg nem győzök semmit, ha panaszkodtam, másoktól is azt kaptam, hogy hát most az az egyetlen dolgom, hogy szoptassak.... Mégis mit akarnék mást csinálni... El nem tudom képzelni, hogy csináljak azok, akiknek több gyerekük is van, netán fejlesztésre is kell vinni az újszülöttet, meg tornázni vele...

A férjem este ért haza minden nap munkából, a fennmarado időben pedig annyira nem értettük meg egymás igényeit... Nem éreztem a támogatását, amennyire szerettem volna.... Plusz a baby blues...

Belerazodtunk... Aztán 4 hónaposan katasztrofális változott az alvása..napkozben 2x 2-3orakat kellett vele sétálni hóban, fagyban, esőben, szélben egész ősszel meg télen, mert csak járó babakocsiban aludt, ha megalltam egy fél percre, már ordítva ébredt... Szóval nálam nem működött az "aludj mikor a baba is alszik" tanács.... Boltba se tudtam vele bemenni, mert a hőmérséklet változásra rögtön megebredt, hiába takartam ki... Este kB 6x altattam, mire nem ébredt fel 5 perc után újra.... Aztán éjjel is 5-6keltem hozzá....

Sokat segített, hogy fel évesen elkezdtem vele egy ágyban aludni, így végre pihentetőbbek voltak az éjszakák. Plusz 6,5 hónaposan elkezdett mászni, és napkozben hosszan eljátszott ezután a földön egyedül, én meg végre össze tudtam dobni valami gyors kaját... Azóta hónapról hónapra jobb, 9 honapos korától pedig már kifejezetten élvezhető.

Jelenleg fogalmam sincs, hogy fogom ugyanezt abszolvalni egy 20honapos társaságában... Főleg, hogy mint írtam, az első nem volt hasfájós, órákig ordító, refluxos baba, ami ugye sokkal jobban megterhelo, mint egy átlag baba...

Csak reménykedek, hogy simabban megy majd a szoptatás és eszem ágában sincs 2orankent keltegetni a gyereket, hogy mellre tegyem.

Plusz ha szerencsém van, a kicsi szeretni fogja a hordozót (a fiam utálta, így nem tudtam magamra kötni sem és úgy csinálni valami házimunkát, sírni meg nem hagytam, így sokat volt kézen is).