Magánban vagy sztkban szültök/szülnétek?

Magánban, de szerintem az sztk is ugyanúgy megfelel az emberek többségének.

Mi azért mentünk magánba, mert a baba több, mint egy héttel kisebbnek volt kiírva kiskönyv alapján és hiába láttam én is a leleteken, hogy legalább egy hétig még nem volt szívhang a menstruáció szerint, államiban nem merte senki átírni, amit az első orvos a 12. heti UH előtt beírt.

Így nagy valószínűséggel a 41. heti indítás nálunk a tényleges 40. heti indítás előtt lett volna, ráadásul akkor úgy tudtam 2 cm tágulásig nem lehet bent kísérő (de mint később kiderült az indított szülés kivétel) és nem akartam 8-10 órát egyedül aggódni, mert az tuti visszavesz a tágulásból.

Szóval hiába mondta több orvos is szóban, hogy túl koránra van a leletek alapján kiírva a baba, mindegyik azt mondta, hogy ő nem írhatja át. Magánban az orvos fogta és átírta egy héttel későbbre, ahogy amúgy a leletek szerint lennie kellett volna.

Így, hogy nincs fogadott orvos, én biztos, hogy magánba fogok menni, ha nem történik valami olyan komplikáció, ami ezt a tervet áthúzza. Nem szeretném megkockáztatni, hogy olyan emberek közé kerüljek, akikben nem bízom meg, vagy akik úgy bánnak velem, mint egy kutyával. Tudom, hogy vannak fantasztikus orvosok, nővérek, szülészek az állami kórházakban is, akik szívvel-lélekkel végzik a munkájukat, de sajnos azt látom, hogy kb. egy oroszrulett, kihez kerülsz. Plusz az is, milyen lehetőségek vannak a vajúdás és szülés formájának megválasztására. Anyámnak sajnos mind velem, mind az öcsémmel borzasztó tapasztalata volt, én ebből nem kérek.

És sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, ha olyan orvos van ott, aki ismer engem és a terhességem, plusz nem ott kell a szájába rágnom, hogy nem szeretnék rutinbeavatkozásokat csak azért, mert rutin. Meg akiről tudom, hogy tiszteletben tartja, hogy ez az én testem, tehát én nemcsak egy elvégzendő feladat vagyok, hanem partner. Nyilván a sürgősségi, életmentő beavatkozások egy teljesen más kategória! És nem, sosem akartam okosabb lenni az orvosnál, de azt igenis elvárom, hogy ha nem azonnali vészhelyzetről meg élethalál kérdésről van szó, akkor magyarázza el, hogy mi miért szükséges, mi fog történni, miért gondolja helyesnek az adott dolgot. És ahol van választási lehetőségem, ne akarjon helyettem dönteni.

Meg tudom, hogy ezt luxuskodásnak fogják sokan tekinteni, de én szeretném, hogy ha már benn kell lennem a kórházban pár napig, akkor ne legyen szobatársam, sőt a férjem ebben az időben is velünk lehessen. Mert együtt leszünk egy család. Nekünk ez összességében megéri ezt a pénzt, és inkább más, szintén luxusnak számító dolgokról mondunk le vagy toljuk őket el ennek javára. (És nem, a gyerek semmiben sem fog hiányt szenvedni emiatt, minden olyan dolga meglesz, amiről úgy gondoljuk, szüksége van rá.)