Szerintetek mit éreznek az ilyen emberek?
40 hetes terhes vagyok, első babánkat várjuk, aki sok év után, lombikkal fogant, ráadásul a terhességem sem volt problémamentes.
A férjem kollégája kérdezte, hogy tervezek szülni, mire a férjem megmondta, hogy jelen állás szerint természetes úton, aztán majd ahogy az orvosok jónak látják.
Erre elmeséli, hogy az ő tesójánál mennyire erőltették a hüvelyi szülést, nem császározták meg, és meghalt benne a baba.
Próbálom megérteni, mit érez az, aki mindenórás kismama férjének ilyet mesél? Milyen segítséggel, tanulsággal szolgál az eset? Hogy ha vajúdni kezdek, követeljem a császárt? Gyanakodjak az orvosokban? Bíráljam majd felül a kompetenciájukat? Vagy csak idegeskedjek azon, mi is így járunk-e?
Engem nem tudott ez beparáztatni, mert nyitott szemmel járok, racionális vagyok, és tudom, hogy sajnos sok minden megtörténhet szülés alatt. De a férjemet annál inkább felzaklatta az infó, mert amúgy is szorongó típus.
Persze szerinte a kollégája ezt "nem rosszból" mondta, de basszus, ahogy a repülővel elutazónak sem kezd egy jóérzésű ember repülőgépkatasztrófákról mesélni, úgy ennek sincs itt a helye, legalábbis szerintem.
válasza:Hát én a jóindulatot látnám benne, hogy azt próbálja elmondani, ne ragaszkodj mindenáron a természetes szuleshez.
Azt mondjuk nem értem, a férjed ha tudja, hogy ilyen érzékeny vagy, miért mondja tovabb?
válasza:Ez engem is érdekel:D
Én műtét előtt jártam így. Eü dolgozó vagyok ráadásul, egy műtétre megkértértem a volt gyakorlatvezetőm, mert őt ismertem a szakmában. Rendes volt, segített, kiírt egy műtétre.
Az időpontom előtt pár nappal elkezdte mondani az egyik kollégám (aki az operáló orvossal is dolgozott korábban), hogy be ne feküdjek a keze alá, mert egy kókler és minden betege az ITO-n köt ki.
Hát nem volt jó érzés:D
válasza:#1
Látom, hiába írtam le, nem sikerült értelmezni, amit írtam. Egyáltalán nem ragaszkodom a természetes szüléshez, hanem ez az alaphelyzet, aztán majd meglátjuk, hogy alakul. Érzékeny sem vagyok, pusztán az bosszant, hogy a férjemet viszont ismerem, és tudom, hogy ő mennyire rá tud parázni a dolgokra.
válasza: válasza: válasza: válasza:Biztos hallottál már sok rossz szülési élményt ez volt atéma és nem.figyelte hogy nem.kellenr pánikot kelteni.
Egyébként ha megszületik a baba akkor is lesz ilyen hogy balesetekről mesélnek majd hogy mire vigyázz :) példát nem irok
Empatikus embernek tartom magam, ezért én pl. sosem mondanék ilyet az adott helyzetben, mert végiggondolom, hogy segítek-e vele, ha én ezt most elmondom neki?
Ezzel, szerintem segíteni senkinek sem lehet (ha még valóban görcsösen ragaszkodna is a kismama a hüvelyi szüléshez, annak is lenne más módja, mint halálesettel példálózom), viszont ha olyan a férj vagy a kismama, csak árthatok, mert felesleges stresszt okozok neki.
De úgy látom, ezt én gondolom túl. Valahogy anno a kolléganőmet sem traktáltam a rákos férje kapcsán azzal, hogy képzelje, ebbe az én rokonom ebbe belehalt, pedig ezen logika alapján ezt kellett volna tennem. Szerintem azt mindenki tudja, hogy van jó és rossz kimenetel.
De az értelmes ember azt is tudja, mikor kell csendben maradni.
Annak örülök, hogy nekem elmondta a férjem, mert így legalább tudom, mi van a fejében. Át tudtuk beszélni racionálisan a dolgot, hogy mi továbbra is bízunk abban, hogy az orvosok majd tudják, az adott helyzetben mit kell tenniük, nem kell más tragédiája miatt idegeskednünk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!