Szülhetek úgy, ahogy szeretnék? Milyen következményekkel járhat, ha mindenről én döntök, és nem fogadom el, amit az orvos szükségesnek lát?

20 Az ilyen emberek azok akik elfelejtik hogy a régen a nagy természetességben a csecsemő és az anya halálozása szüléskor toronymagas volt. A modern orvostudomány rengeteget segített ez ellen. Nekem biztos nem érné meg ez a kis kényelem azt, hogy a baba vagy én meghaljunk.

Kérdező, a babádnak is vannak jogai. Ha sürgősségi császár kell, az orvosok meg fognak próbálni mindent, hogy megmentsék az életét, és megcsászároznak. De ugye egy ilyen helyzetben elméletben sem akarod, hogy benned haljon meg a baba, vagy te is vele... ugye nem? Egyébként fogadj dúlàt, vajúdj vele, ne kérjétek az oxit, stb... de azt te sem gondolhatod komolyan, hogy hagynak meghalni titeket, ha úgy van, azért, mert ragaszkodsz az elveidhez.

13as kérje meg Geréb Ágnest otthonszüléshez ő biztosan nem fog semmit csinálni. Az hogy meghal a baba vagy fogyatékos lesz? nagy dolog, ez ezzel jár...

Nos, alapesetben minden orvosi segítség és beavatkozás vissza utasíthato, ha az ember beszamithato állapotban van. Terhesség alatt viszont nem így van, olyankor semmi beavatkozás nem utasithato vissza, ami a saját vagy a magzat életét hivatott megmenteni. Hiába nem akarsz te császárt, a kutyát nem fogja érdekelni, ha a gyerek élete megmentheto vele és te nem halsz bele.

Az, hogy mikor mész be a kórházba, kizárólag rajtad (meg esetleg a forgalmi helyzetekn) múlik. Nagyobbrészt én is otthon vajúdgattam, mert nem akartam "túl korán" bemenni, hogy aztán majd huszon-harminc órákat szenvedjek a kórházban, az nagyon nem hiányzott. Első gyerekre mindenki mondja, hogy az tovább is tart, szóval halál nyugodt voltam. 4 perces fájásoknál ébresztettem fel a férjem, hogy akkor most már lehet, kéne valamit kezdeni a helyzettel (azt hittem, később jön el ez a pont, de annyira jól sikerült ez az otthon vajúdás, hogy pikk-pakk felgyorsultak a dolgok :D ). A kórház tőlünk 800 méterre van, szóval azért annyira nem kellett aggódnom, 2-3 perces fájásokkal köszöntem be a szülőosztályra. A szülésznő szerintem lábon kihordott egy infarktust, amikor megvizsgált, nagyon gyorsan átparancsolt a szülőszobába, nehogy ott a folyosón szüljek meg neki. Persze nem volt alapja az aggodalmának, a kórházban a ctg-re fektetve hogy-hogy nem, nem volt olyan komfortos, hogy a korábbi jó tempót tudjuk diktálni, ugyanakkor a gyerekem biztonsága érdekében semmivel sem húztam volna tovább a kérdést már. Szerencsére nem lett semmi baj, egyébként, könnyű és kórházi körülményekhez képest abszolút háborítatlan szülésem volt (ügyeletben szültem, sem választott orvos, sem szülésznőm nem volt, kutyafuttában megemlítettem a szülésznőnek, hogy engem lehetőleg hagyjanak békén, gátmetszést hacsak nem muszáj, nem kérek, oxira meg egyebekre meg ott már ugye szükség sem volt, fájdalomcsillapítást meg nem kértem külön). Viszont ha úgy alakult volna, hogy a baba veszélybe kerül, nem érdekelt volna, ki milyen vizsgálatot vagy beavatkozást végez rajtam, felőlem felvághattak volna tokától bokáig, csak a kicsi legyen rendben. Nem is értem, hogy mondhatsz ilyet, hogy képtelen lennél császárra, ha a szükség úgy hozza, a gyerekedről beszélünk, az ő élete kevesebbet ér, mint az elveid? Én is vallom, hogy nem kell mártírkodni az anyaságban és teljesen feladni magunkat a gyerekért, de vannak helyzetek, amikor nem is kérdés, hogy kit helyezek előtérbe. Pl szülésnél az, hogy nekem nem úgy alakulnak a dolgok, mint szerettem volna, az közel sem akkora prioritás, minthogy a gyerek életben maradjon.

Azt azert megneznem,hogy a kokemeny fajdalmaid kozepedte Te majd elkezdesz pattogni meg pampogni,meg majd felallsz,es elhagyod a korhazat,ha pl gatmetszes kellene,es mar felig kint a gyerek feje,vagy valami oknal fogva tolnanak a mutobe. El vagy tevedve kicsi szivem. Egyebkent meg tenyleg ne szulj gyereket,ha a surgossegi csaszart nem akarnad. ;) en is irtozok,felek a csaszartol,de ha a baba,vagy mindkettonk elete mulna rakta,egy percig nem bannam! Noj fel mielott gyermeket vallalsz.

Én alapjáraton nem szeretek orvoshoz rohangálni, hiszek abban, hogy természetes gyógymódokkal, diétával...stb többre megyek mint a sok "gyógyszerrel" amit rutinból írnak fel. Hál istennek az elmúlt 10 évben ez be is jött nem sokszor szorultam az orvosok segitségére, de ha szülésről van szó az más tészta. Még az otthon szülést sem vallalnám be. A gyerekem és a saját biztonságomat tartom szem előtt, nem pedig a 10 éve tartó "természetesség dilimet". Az első szülésemnél ugyan volt felesleges beavatkozás: 2 perces fajásokra rátolták az oxit, ami nálam vagy 5 perc alatt beütött és rögtön brutál fajásokat csinált és meg is létt a baba 1 óra múlva. A gyorsítás miatt belül is durván szakadtam. Meg persze volt a szokásos gátmetszés, könyöklés. Mind ennek ellenére nem bántam, meg hogy kórházban szültem biztonságban és ahogy rámrakták a babát minden "rossz" elszállt. Én biztos nem játszanék az életünk csak mert háborítatlan szülést akarok.

Ahogy már többen leírták, ha közvetlen életveszély áll fenn, senkit nem fog érdekelni, hogy beleegyezel-e, avagy sem, az orvosnak kötelessége (törvény szerint is) mentenie az életet, akár a tiéd, akár a gyerekét, akár mindkettőtökét, abban a helyzetben nem fogja kérni az engedélyedet.