Hogy lehetne kicsalni a babát?
Csak szólok, hogy a csíkok sajnos genetika,nekem konkrétan szülés közben/után lett durván csíkos a hasam.(sőt a legtöbb csíkom 14 éves koromban lett,a gyors növés miatt)
És egy kérdés, hogy mióta elment a nyákdugó,látott orvos?Mert pl nekem akkor már szivárgott a magzatvíz,és másnap megszültem.
Nemsokára jön, kitartás.
Betöltött 42.hét reggel 8-ra kellett volna mennem indításra. Mindennel próbálkoztam. Kb csak a kertet nem ástam fel.
Aznap hajnal kettőkor a gyerek azt mondta, na jó, akkor kijövök magamtól :D
Nekem soha nem volt egy csíkom sem és úgy örültem, hogy megúsztam. :( De ha tovább nő a pocim, gondolom egyre több lesz.
Az orvosom egyszer sem csinált belső vizsgálatot, ha arra gondolsz. Csak új volt még papírozás. De ha szivárogna a magzatvíz, csak észrevenném, nem?
Nekem fizikailag nem volt baj. Bírtam magam, a baba se volt nagy, 3300 volt ahogy született.
De mentálisan….azt le se tudom írni. A 36.heten elment a nyákdugó, folyamatos kemenyedesek, nyíló méhszáj, több mint egy hónapig az ment, hogy na ma, ma hátha.
A végén meg már a naponkénti ctg, vizsgálatok, kikészített teljesen. Az volt az egyetlen jó, hogy nem fektettek be legalább.
Tudja az a baba, hogy mikor szeretne megszületni.
Bele ne haljál már 1-2 csíkba! Majd lesz még ez cifrább is, jó kis gátmetszés vagy szakadás, esetleg aranyér. Na majd akkor jajjgassál.
Hasonlóan érzek 3-as. Naponkénti ctg nincs még, de most a heti kettő is másfél óra utazás egy irányba, a 40. hét után meg máshova kell menni, ami több, mint két óra egy irányba. Sokszor kelek fel a jósló fájásokra, mindig számolom, hogy hány perc, aztán belealszom és reggel lesz. Már nem tudok semmi hasznosat csinálni napközben, csak várom, hogy teljenek a napok, és olyan feleslegesnek érzem.
Utolsó, nem fogok belehalni, de nem akarok csíkos lenni, ha nem muszáj. Itt dekkolok egész nap, mint egy teleszívott kullancs ahelyett, hogy a kisbabámmal lehetnék. És lehetnék vele, mert valakinek ilyenkor már megszületik. Tudom, hogy 2-3 hét és mindenképp túlleszek rajta, csak feleslegesnek tűnik kibírni ezt az időt.
6, ugye te nem vagy édesanya?
Ilyen gonosz ember ne neveljen gyereket.
Inkább a gátmetszés, ami pár hét után se nem látszik, se nem érződik, mint a rohadt stria, ami talán örökre ott marad.
Utolsó két hétben repedt az én hasam is, ráadásul császár vonalban úgy, hogy utána bármilyen orvos meglátott alulról megkérdezte volt-e császárom!? Illetve a combom is csíkos lett.
Én fizikailag sejtettem, hogy a gyermekágy nehezebb lesz, mint a terhességem vége, így nem panaszkodtam. Lélekben viszont én is nagyon nehezen viseltem a végét. Nagyon kevés magzatvizem volt már és meszesedett a lepény, így az orvosom azt mondta 41+0-án szülünk, ha tetszik ha nem. Én miiiinnnden népi praktikát bevetettem, de tényleg nem tudnál olyat mondani, amit nem. Végül sírva bevonultam a kórházba indításra 40+6 nap estéjén. De őszintén már úgy voltam vele, hogy nem baj, csak legyen vége ennek a lelki rémálomnak.
Két hete mindennap azt vártam már akkor, hogy hátha... hátha ma, biztos most, de jó végre egy görcs, ez lesz az. Hát nem. Mellette mindennap a ctg tortúra, teljesen kikészültem.
Egyébként volt gátmetszésem és aranyerem is, hát... ez valahogy túl van misztifikálva. Nem mondom, hogy nem volt kellemetlen a gátsebemmel létezni, de kellemetlennek nevezném, nem fájónak, amitől nem lehet létezni. Sokkal rosszabbra számítottam, abszolút együtt lehet vele élni, vagy csak én vagyok szerencsés...
Kitartás és fel a fejjel! Közhely, de igaz, hogy utána semmmmmire nem lesz időd, úgyhogy próbáld kiélvezni még az utolsó szabad napokat. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!