Miért nem szeret sok nő császárral szülni?

-Felek,hogy nem hat az erzestelenito. Egy-ket ilyen eset tortent mar ismeroseim kozt is.

-Félek,hogy bepánikolok, volt már más szituációban hasonló.

-Unblokk a friss varratba könyöklés(ek?), friss sebbel felállas,gyermek ellátás gondolata nem túl bíztató nekem.

-Bizonyítottan császár közbeni/császárhoz köthető anyai halálozás magasabb,mint természetes szülésnél,és az is bizonyított,hogy indok NÉLKÜLI császár nem "ment" életet.

Természetesen sikerült szülnöm első gyeremekem,remélem a többi babám is. Szobatársam szegény sürgősségi császár után nagyon szenvedett. Persze ez is egyénfüggő,de azért nagy általánosságban elmondható hogy császárosoknak nehezebb/fájdalmasabb a felépülés.

Volt gátmetszésem nem mondom, hogy meg sem éreztem,de abszolút kibírbató volt a fájdalom.

Nekem tökéletes a császár, a hüvelyi szülésbe kishíján belehaltunk a babával együtt. Nem vették észre hogy rosszul fekszik,így a kitolási szakasz olyan pokoli fájdalmakkal járt,hogy az leírhatatlan.

A császàr a megváltás volt,én másnap már sokat jártam keltem,elláttam könnyen magam és a kicsit. Ha esetleg túléltük volna a hüvelyi szülést,akkor felszakadva végbéltől méhig jobban fájt volna... na ezért vajúdam 12órát, hát kell a francnak ez,ezerszer inkább programcsászár.

De miért kellene "szeretni" császárral szülni?

A szülés alapvetően hüvelyi úton történik természetes úton, van az egésznek egy olyan hormonális-érzelmi-egészségügyi folyamata, amiből az ember nem szeretne kimaradni, hacsak nem retteg a fájdalomtól, hiszen mégiscsak ez az egyik legnagyobb dolog az ember életében.

Nyilván nagy szerencse, hogy probléma esetén ma már császármetszéssel is világra tudják hozni a babákat, de azt gondolom, a császár arra való, amit írtam: probléma esetére.

Én hüvelyi úton szültem, rohadtul fájt, elmondani sem lehet mennyire, volt egy kis repedés, gátvarrás, és mégis azt mondom, legközelebb sem akarok császárral szülni, mert közben meg érzelmileg hatalmas élmény volt. Kàr lett volna kihagyni, örülök, hogy megéltem az egészet.

Persze, ha császározni kellett volna, nem roppanok bele abba se. De örülök, hogy nem így alakult. Ennyi.

Ez az én véleményem, meg nyilván a többségé, azért akarnak hüvelyi úton szülni. A császárt az szokta akarni, aki fél a fájdalomtól vagy félti a testét.

Én nem tudom mit szeretek, meg mit nem szeretek, de azt tudom, hogy engem császározni akarnak s nagyon nem örülök neki.

Ébren vagyok miközben szétvagdosnak, számomra morbid. Plusz lassabb a felépülés.

Most meg bűntudatom van, hogy rendesen akarok szülni, mert anyukám szerint meg ha a doki azt mondta császár ne vitatkozzak, biztos oka van. (Igen a nagy ok, hogy alacsony vagyok...) Mert ha erőlködöm, hogy természetesen, akkor veszélyeztetem a babát. Hát kössz. Ott tartunk, hogy a természetes a veszélyes. És így már azt sem tudja az ember lánya, hogy mégis mit akar.

#25 igen.

Valamelyik kérdés alatt már panaszkodtam itt gyakorin, hogy ráadásul mindezt 8 hetesen állapították meg. Nyilván ha legközelebb is ezt erőlteti a doki félvakon, kérek azért másodvéleményt. Ugyanis a dokibá programozott császárt akart amikor is véletlen épp dolgozik. Innentől számomra bukott a sztori, viszont a családom szerint meg a doki csak tudja a dolgát, látta, hogy keskeny a csípőnyílásom stb...

Nem a magasságon múlik, feltéve, hogy nem vagy törpe. Őket jellemzően tényleg császározni szokták, ha a gyerek nem tűnik törpének.

A belső csípőkerület dönt, azt pedig ránézésre nem tudja megállapítani. Egy műfogás kell hozzá és ezt se szokás az elején eldönteni, mert relatív a téraránytalansag is.

29: igen, epp ezért vagyok teljese elbizonytalanodva már.

Ha hasonló lesz a tényállás a következő ellenőrzéskor, bármi komolyabb indok nélkül, én lehet dokit váltok.

Csak ugye az ember ilyenkor bizonytalannak és inkompetensnek érzi magát, hiszen ki ő, hogy felülírja egy orvos döntését, mikor ő biztosan jobban ért hozzá?