Miért nem szeret sok nő császárral szülni?

Két császárom volt, egyik sem az én kényelmem miatt. Az elsőnél élni alig tudtam, mozdulni sem egyedül, hetekig az apja hozta-vitte a babát szoptatáshoz, én feküdtem,mert arra voltam képes. A második esetben 2 nap után lassan, de tudtam sétálni, óvatosan felemelni a babámat, begyakorolt mozdulatsorral felülni és lefeküdni.

Mindkettőnél irigyen néztem a szobatársakat, akik hopp felugrottak az ágyra, török ülésbe vágták magukat és mélyen előrehajolva kivették a babájukat a kiskocsiból. Közben panaszolták, hogy kicsit fáj a gátseb. Nagyon különböző állapotban voltunk. Ezek után nem tudom elképzelni, hogy épeszű nő inkább felvágatja magát, hogy kihagyja a nyomófájásokat.

1. Félek a felépülés kellemetlensegeitől, és hogy az akadályoz a baba szükségleteinek kielégítésében.

2. Állítólag jobb a babának (hüvelyi mikroflóra, hormonális hatások).

3.Kétszer szültem, most fogok harmadjára, és nagyon várom azt, amikor mentálisan egyre mélyebben megyek bele a vajúdásba, míg nem teljesen megszűnik a világ, és semmi de semmi nem létezik, csak hogy fáj, hogy tágul, hogy jön, és aztán ahogy kibújik. Olyan nagyszerű érzés, ahogy mindezután rámrakják! Minden fájdalom megszűnik, és mintha én is valamiféle víz alól bukkannék fel akkor. A varrás mondjuk elég vacak utána, ha sérült a gát, de azért csak nem olyan, mint a császárseb.

3. A múltkor szülés után 2 órával már járkáltam, és azt tervezem, hogy ezúttal szülés után 24 órán belül hazamegyek a babával a gyerekeimhez. Csaszárnál ezt nem tudnám megtenni.