Kicsit kész vagyok! Mi a véleményetek erről?

Holnap be kell feküdnöm,apósom visz be a kórházba és velem tart anyu is.A párom sajnos nem tud bejönni,mert dolgoznia kell.Nem is ezzel van a probléma.A gond apósommal van.Úgy gondoltuk,hogy bemegyünk reggel és max maradnak egy kicsit velem.Ugyebár 8-9ig vizit van,nem tudom,hogy mit kell csinálni ha bemegyünk,gondolom várni kell.Lehet,hogy bekísérnek egy szobába,ki kell töltenem a szükséges papírmunkát.Fogalmam sincs az egészről mit kell csinálnom.És jó lett volna ha legalább anya ott marad velem kicsit.Van orvosom,tehát konkrétan meg van beszélve,hogy 8-kor találkozunk az osztályon.Császár lesz úgy néz ki,mert nagy a baba.De nem beszéltünk még meg semmit,hogy mennem kell uh-ra,vagy nst-re,vagy bárhová.A lényeg a lényegben,hogy apósom kijelentette,hogy rendben jön anyu is de max 8 után egy pár perccel Ők már ott sem lennének,mert neki dolga van.Olyan szinten rosszul esett,hogy azt el mondani nem tudom.Előtte meg azt vágta a fejemhez,hogy nem lehetett volna inkább Kedden befeküdni,mert akkor jobban ráér,könyörgöm az unokájáról van szó,nem olyan fontos munkakör,hogy nem lehetett volna ezt a "fél napot" rá szánni.Jó rendben ne legyenek velem feleslegesen,de mégis jó lett volna ha hegy egy kis időt és nem csak majd levág az ajtóban és kész.

Ráadásul iszonyúan félek,hogy a doki meggondolja magát és erőlteti a sima szülést.Sajnos előtört bennem egy rossz emlék,mivel már voltam terhes,de 20hetesen meg kellett szülnöm a babát,mert beteg volt.És az az élmény most olyan eleven lett bennem,hogy borzasztó.

Nem akarok kockáztatni,persze ha minden ok lenne simán szülnék,de nagy a baba köldökzsinór a nyaknál és nem akarom,hogy bármi baj legyen.

Ideges vagyok,félek és ez az egész apósommal még rá is tett a dolgokra.

Bocsi,hogy ilyen hosszan írtam és kérlek benneteket ne ítéljetek el,de muszáj volt kiírnom magamból.