Van jó tanácsotok indított szülés esetére?

Köszönöm szépen az eddigi válaszolóknak, nagyon jófejek vagytok, enyhítitek az idegességem, és ezért nem tudok elég hálás lenni. :)

10. Nem, semmi. Készülök az "utolsó vacsorára" :) Gyorsan beavattam még a férjem egy-két háztartási gép működésének rejtelmeibe, átbeszéltük a jövő heti teendőket... Hamarosan zuhanyzok egy jót, aztán még motyogok kicsit a gépemen, van 1-2 folyamatban lévő munkám, és utána tervezek egy jót aludni :D

Holnap aztán kiélvezzük még a maradék kis időnket kettesben, amíg nem kell indulni a kórházba. Ez a terv. És a tervek engem megnyugtatnak. :D

14. A te korodban én is hasonlóan gondolkodtam, bár a "nem szeretem" őket dolog azért nem volt. Őszintén megmondom, még egy éve is úgy voltam vele, hogy ha nem jön, az sem tragédia. Aztán belevágtunk a próbálkozásba, és itt tartunk. :) Nem kell ezen aggódnod, hogy "miért vagy ilyen". Teljesen rendben van, amit érzel. Az is rendben van, ha mindig így fogsz érezni. Meg az is, ha egyszer csak megváltozik. Az ember nem tévedhetetlen, ráadásul az idővel azért sokszor alakul, a tapasztalatok hatására még akár a szilárdnak hitt meggyőződéséből is megtanul engedni... Szóval relax, előtted az élet, és a kezedben van az alakításának a joga. Az pedig nagyon aranyos tőled, hogy így ismeretlenül is izgulsz velünk/értünk.

15. Mivel a méhszáj már valamennyire azért nyitott, így ez sajnos most már kimarad. De előtte bőven kiélveztük "egymás társaságát", és alaposan teszteltük a szülésbeindító hatásáról keringő elméleteket is. A mi kísérletünk sajnos láthatóan nem igazolta ezt a teóriát. :D

Azért 6 hetet kibírni nem keferágás, nem vagyunk már tinik ;) Ráadásul gyakorlatunk is van a dologban, mert az első trimeszterben le voltunk tiltva. De ismerjük más módját is az intimitásnak, ha arról van szó ;)