Most mi tevő legyek?

Nem vagyok egy császár párti, de a 42-nek igaza van. Nagynéném nem szoptatott mert a szomszéd azt mondta neki, hogy a császárosnak nincs teje. Meg sem próbálta. A barátnőm már utánajárt. Hosszan szoptatta a gyerekeit, császármetszés ide vagy oda. Az anya-gyerek kapcsolat nem attól lesz jó, vagy rossz, ha hüvelyi vagy művi úton születik meg a gyermek.

41. De minek kell pártoskodni, kifigurázni, rátromfolni? Mindkettőnek vannak kockázatai, de ez nem azt jelenti, hogy biztos lesznek. Szerintem - és nem valakik ellen írom - nem kell műtét, ha nem muszáj. Ha meg muszáj, akkor kell és tök jó, hogy van. Ha meg valakinek nem kell, de mégis műtétet akar, mert azt jobban irányíthatónak tartja, akkor meg felőlem csinálja, bár túlzásnak tartom, ez esetben tb alapon. Úgyhogy szerintem jó a mostani szabályozás evből a szempontból. Hogy épp az orvos is elhivatott, jó szakember, akihez kerül az ember, sajnos az zsákbamacska. (És még nem is pénzen múlik.) De az káros szerintem, hogy azért állítod be okosabb döntésnek, mert előre beszállsz a ringbe az elképzelt ősanyák ellen. Nekem két császárom volt egyébként (és nem volt gondom a szoptatással).

41 vagyok. 42-43 irónia volt. Én is császáros voltam és szerintem is baromságok ezek az indokok. Csak az elvakultan hüvelyi pártiak mindig ezt mantrázzák és erre hoztam a példát. Mert írta valaki, hogy nem lesz minden hüvelyi szülésből oxigénhiány. Ugyan úgy, ahogy nem lesz minden császáros baba sem kötődési problémás vagy nem lesz gondja a szopizással.

46. És hol "mantrázta mindig ezt" valaki ennél a kérdésnél?