Szülés utáni negatív gondolatok. Mi történik velem, meddig "normális"?

Legalább 8-10 hetet adj magadnak, addigra te is felépülsz fizikailag és a hormonjaid is egy kicsit helyreállnak. A legfontosabb, amit tudnék tanácsolni, hogyha valaki segítséget ajánl, azt el kell fogadni. Tök mindegy, hogy egy adag kaja az, takarítás, vagy csak 2 óra, amíg a babára figyel, sose mondj nemet! A másik tanácsom, hogy tojd le mi van otthon. Ez nem az az időszak, amikor meg kell váltani a világot, fényesre nyalni a házat, kaját rittyenteni apukának, stb. Tedd azt, ami és ahogy neked a legjobb, apuka pedig aszisztáljon ehhez. Nekem pl. az sokat segített, hogy délután 4-5 körül volt mindig egy etetés, arra ért mindig haza kb. a férjem. Utána a két órás nyugiban ő figyelt rá, már a büfiztetést is átvette, ha pelus csere, nyöszörgés volt, abban a 2 órában azt biztosan ő intézte. Én addig összeestem a hálószobában... Néha szó szerint. Nem volt túl kapcsolatbarát az eleje, de a túlélésre hajtottunk. :)

Olyan 4-5 hónapos korában kezdtünk el ténylegesen összeszokni, akkor már volt valami napi rutin félénk, sokat jártunk sétálni, új ingerek értek, elkezdtünk a családhoz utazgatni (a nagyszülők vidékiek), ahol mindenki körülzsongta a babánkat, stb. Olyankor már ha nagyon beszűkültnek éreztem magam, volt hogy egyedül hazautaztam anyukámhoz 3-4 napra a babával. Ő szívesen unokázott non stop, én meg pihenhettem picit. Szóval nekem a támogató közeg segített rengeteget.

Én meg meg sem szültem de már hülye gondolataim vannak. Leírom hátha mosolyt csal az arcodra, igaz édesanyámnak inkább lehervasztotta a mosolyát.

38 hetes vagyok, és kicsit már most gyászolom a kettőnk életét. Nagyon sok mentett állatról gondoskodtam, megszoktam hogy felnőnek és mennek. Sok kiscicarol gondoskodtam, ők is megnőttek és élték a kis önálló életüket. De egy gyerek most sokáig rám lesz utalva... Félek hogy róla sokáig kell majd gondoskodni. Attól is félek hogy büntetőjogi felelősségem lesz iránta. Mármint nem mehet félre semmi.

Megnyugtatok mindenkit nem fognak a tv-ben látni, vannak anyai érzéseim is de kicsit beparáztam. Meg nem lesz olyan gyorsan önálló mint a kis állatkáim. 😂

Utálom előre is nem mehetünk sehova kettesben mert vinni kell a babát is... Még ha babakocsiban lesz is azért ha tele a pelust azt valahol cserélni kell... Szóval kicsit most borultam ki😅

Egy hónapig tartott nálam, aztán mint akit elvágtak. Most lett 1 éves áprilisban a lánykám, ő az életem értelme, imádom ♥️

Nyugi természetes amit érzel, de majd kialakul a napi rutin és egy idő után azt fogod mondani te is, hogy sose cserélnéd vissza a mostani életed az baba előttire, hiába nehéz sokszor és kimerítő, egyetlen mosolya, ölelése feledtet minden nehézséget🤗