Normális ez az érzés? Ezek a gondolatok?

ha a folyamattól félsz nem érdemes naponta több millió nő szül a földön és egészségesek.

szégyenlősség: szét kell rakni a lábadat de a ruha maradhat.

kórházi napok: nagyon gyorsan beletanulsz és hipp hopp elszalad mert ott lesz veled a baba aki körül mindig van mit tenni pelenkázni öltöztetni és etetni szeretgetni ismerkedni vele.

Semmi baj nem lesz ne félj!!

az ember az ismeretlentől fél, én is úgy voltam vele, h jézus, majd mindenki meztelenül fog engem nézni, de adtak egy "csinos" hálóinget a vajúdáshoz, igaz bugyi nem járt hozzá...:)....melltartót még tartogattam magamon egy darabig, aztán megfordítottam a hálóinget és inkább a hátulja volt elől, mert az többet takart....szóval értem én a szegyenlősködést....az viszont meggyugtató h ez a lepel volt végig rajtam és maradhattak az ékszerek is, a beöntés egyébként is fél perc utána mehetsz végezni a dolgodat és hidd el a nővér is tudja, h ez kicsit kellemetlen (lelkileg) és nem szivat pluszban....ő is azt mondta h ezt általában túlaggódják....

A kórházból alig vártam h kiengedjenek, folyamatos látogatók, meg az éjszakák, amikor 40 fok van a kórteremben én meg otthon 18 ban aludtam világ életemben. Hidd el mindennek ellenére ez a világ legcsodásabb dolga és 1000szer végigcsinálnám minden kellemetlenségével együtt! Sok jót kívánok!

Szia!

szerintem gondolj arra, hogy mivel nők vagyunk, tudunk szülni! Akármi történik, az ösztöneink tudni fogják, mi lesz a jó nekünk! Én legalábbis mostanában ezzel erősítem magam, mert nálam is most indult be a para, és én is igen szégyenlős, zavarbajövős típus vagyok :) De ezzel csitítom magam, meg azzal, hogy egy tündéri picilány anyukája leszek pár héten belül, és ez mindenért kárpótolni fog :)) Kívánok könnyű és szép szülést Neked!

Egy 33 hetes sorstárs :)

Akkor most egy olyan választ írok ami nem a szülésről szól de ahhoz kapcsolódik.13 éves vagyok.2x műtöttek vesével.Én is nagyon gátlásos vagyok!És akkor a műtöben bugyit le,stb...Ráadásul "ott"is matattak...Ilyenkor csak arra tudtam gondolni,hogy valószínűleg soha többet nem futok össze azzal az orvossal.A fájdalomról annyit,hogy körülbelül 1 hétig fáj majd neked.Én hónapogik küzdöttem vele,nem mozoghattam,stb...És énis túléltem,életvidám vagyok:)

Ne félj tőle,sok sikert kívánok:)