Normális, ha néha bevillannak ilyen hülye gondolatok, hogy mi lesz, ha fiamat elüti egy autó, vagy belefullad a vízbe?

Férjem szerint én nem vagyok már normális. Esténként szoktam elgondolkodni, hogy honnan kéne tudnunk, minden rendben-e, úgyhogy 2-3-szor még benézek hozzá, mielőtt lefekszünk.

Meg az is eszembe szokott jutni, hogy ha történne vele valami, nem tudnék élni nélküle.

Nem tudom, normális-e.

Úr Isten! Én meg azt hittem csak nekem vannak ilyen gondolataim, nem is beszéltem erről, vagy nem mertem.

Igen, sokszor vannak ilyen rémísztő gondolataim, és elég részletesen gondolok bele, de már annyira hogy már többször bedobogósodott a szivem is, összerándult a gyomrom. Gondoltam valami mentális-pszichés bajom lehet, és gyorsan elhessegetem a gondolatokat, de vissza-visszatérnek......

de látom nem vagyok egyedül....:)

Fiam 2,5 éves. Volt hogy amikor a maminál hétvégezett, képest voltam fél 11-kor este felhívni a mamit, mert olyan rettenetes érzések jöttek rám, hogy valami baj, hogy valami megérzés.......

Szerintem ez normális. Nekem is vannak ilyen gondolataim.

Én egyik nap még be is könnyeztem, mikor a kislánykánkat felraktam a sulibuszra és integettünk mikor elindultak, és beugrott, hogy most így látom utoljára mosolyogva integetve. Sok ilyen van. Elhessegetem a gondolatokat, rászólok magamra ilyenkor, hogy kizökkenjek.

nekem is vannak ilyen gondolataim... meg bele szoktam gondolni, h mi lesz ha bántani fogják az iskolatársai... csúfolni v ilyesmi. És már most teljesen felbosszantom magam és nagyon fáj! Szerintem minden anyának megfordulnak ilyesmik a fejében párszor! Akinek meg nem az v hazudik v nem szereti a gyerekét!

Persze, szoktak még hülye álmok is lenni, úgyhogy nem vagy egyedül! Tuti nem!

:)