Létezik, hogy valaki jól élte meg a császárt vagy jobban, mint amire gondolt?

Lesz egy gyönyörű egészséges babád és sok teendő körülötte;)

Ez egy olyan dolog amin nem tudsz változtatni, csak elfogadni.

Én ugyanígy jártam, annyit tudtam tenni h a figyelmemet a babámra irányítottam, a heg pikkpakk meggyógyult, 2 és 10évvel később pedig bepótoltam 2 természetes szüléssel.

Egyébként a faros lányomat megpróbáltuk minden praktikával megfordítani, szülés után derült ki h a nyakán volt a köldökzsinór és túl rövid is volt, jó h nem forszíroztuk tovább, a császár néha szükséges.

Nekem már volt előtte egy nagy hasi műtétem, és a császár sem volt rosszabb.

Altatásban történt, tökre ki voltam pihenve szülés után, remekül éreztem magam, mert a séta nem esett nehezemre, azon kívül meg csak pihentem és babáztam.

Kövezzettek meg, de nem tudom miért ijesztgetnek sokan a császárral, amikor sok természetes úton szült nő esküszik rá, hogy a hüvelyi szülésnél rosszabb, fájdalmasabb dolog a világon nincs.

Én nagyon jól éltem meg a programozott császárt!

Igaz nekem már a második volt, fel voltam rá készülve, tudtam mire számítsak!

Nagyon vártam!

Előtte nap már befeküdtem a kórházba, másnap délben volt a műtét. Csak arra gondoltam, hogy alig várom, hogy lássam a babámat!

A férjem megkapta a babát, miután kiemeltèk, utána pedig közel két órát együtt voltunk 3-an.

A felépülés is gyorsan ment. Persze fájt, de kb 4 napig csak. 1 hetesen már amikor a gyerekorvoshoz vittük a babát, kutya bajom nem volt. A lényeg, hogy nem szabad elhagynod magad. Én a kórházban is sokat voltam talpon, nem fetrengtem egész nap.

Az első sürgősségi császár volt. Akkor sem esett rosszul, hogy császároznak, csak ideges voltam, hogy minden rendben legyen a babával! Akkor el is altattak, szóval kimaradt az aranyóra meg úgy egy fél nap kb. Ez a része rossz, viszont ez kellett ahhoz, hogy a babám is és én is megússzuk maradandó egészségkárosodás nélkül!

Ezt fejben kell átállítanod magadban!

Arra gondolj, hogy ez azért kell, hogy a babád is egészséges legyen és te is “túléld”.

Ha kérdésed van írj nyugodtan!

Én rettegtem a császártól, minden vágástól írtózom. Végül császárral szültem (ikerszülés), a műtét kb 25 perc volt, 1x szúrt az anesztes, a fejem is emelhettem egyből (vmi új típusú speckó tűt használt). Az első felállás pokolian fájt, de fokozatosan egyre jobb lett. Őszintén szólva, mikor kitoltak a műtőből, azzal voltam elfoglalva, hogy "nemár, csak ennyi volt?", meg, hogy "atya ég, engem most műtöttek meg, és itt vagyok!" (és csak vigyorogtam, szerintem kaptam valamit az infúzióba...) Másodjára már kevésbé lennék betojva, ha mondjuk a vbac nem valósulhat meg.

Ahogy írták, a Császárvonalat érdemes felkeresni, nagyon nagyon szuper!