Van itt olyan aki szülés után azt mondta, hogy több gyereke nem lesz és nem is lett?
A kisfiam is mostanában mondogatja, hogy olyan jó lenne egy kistesó, pedig harmadik gyerek, ez ne aggasszon. Én lazán leszerelem. Ha ettől a dologtól szarul érzed magad, akkor igazából TE szeretnél még egy gyereket.
És igen, ismerek olyat, akinek a szülés volt rémes, olyat is, akinek az első négy év, és nem is vállaltak többet. aztán olyat is, aki 10 évre rá meggondolta magát, szült még 2-t, és el is felejtette, hogy ő nem akart több gyereket.
Nekem elég magasan van a fájdalom küszöböm, de szülés közben többször vesztettem eszméletet, kínlódás is volt olykor az amúgy problémamentes 9 hónapom, stb. Engem mégis jobban megviselt utána az első pár nap valahogy, mint a szülés. Egyszerűen csak ahogy éreztem magam a bőrömben. Mint valami szétgyalázott nő, aki retteg minden pisiléstől, attól hogy mit fog látni és érezni, amikor levetkőzik egy ilyen hétköznapi tevékenységhez, stb. Fáradt voltam, ott volt egy baba, idegen nő fogdosta a mellemet és tette a baba szájába, stb. Szóval annyira kifordult pár nap volt az nekem, ahol teljesen azt éreztem, hogy ennél lejjebb tiporni emberi mivoltot már nem lehet. Én megmondom őszintén bennem akkor semmilyen anyai ösztön nem munkálkodott, csak a kötelességtudat és a túlélés. Szóval nagyjából 2-3. nap volt az a mélypont, amikor az mondtam, hogy én ezt képtelen vagyok mégegyszer végig csinálni és azt gondolom erről nagyon keveset beszélnek bárhol is. Valahol az evidens, hogy a szülés fáj, az nehéz és többféle végkimenetele lehet, de ami utána jött, arra nem készültem lélekben.
Kb. fél éves volt a lányunk, amikor már kezdtem rendben lenni és végülis úgy tekinteni az egészre, hogy kibírható azért cserébe, amit kaptunk. Addigra már megvolt a szerelem, kialakult az érzelmi kötődés és testi értelemben sem éreztem már magam egy meggyalázott nullának, sőt abszolút elhalványulni látszott az a kórházban töltött pár nap. Akkor már nem volt ellenemre, hogy esetleg legyen tesó, de én mindig is kettőt szerettem volna.
Több ilyet ismerek, ne érezd rosszul magadat.
Főnököm pl. ott a szülőágyon elhatározta, hogy elég egy gyerek és nem is lett neki több.
Én is egyke vagyok. Anyukámnak problémamentes terhessége volt, egy percig nem volt rosszul. Viszont szülésnél majdnem ottmaradtunk mindketten. Nem lett tesóm, de nem csak ezért nem. Én se bántam meg, és nem érzem, hogy bármi hátránnyal indultam volna az életben, mert gyerekként és kamaszként nem kellett pesztrálnom egy kistesót.
Kamaszként inkább egy idősebb fiú tesót akartam volna, aki buliba értem jön, hogy ne apámnak kelljen, de hát idősebbet nehéz csinálni. :))
Ha nem szeretnél második gyereket, akkor ne legyen. A második gyerek ugyanúgy a te gyereked, nem csak "kistesó" funkcióban van. Ahogy írták: magadnak szülöd, nem a gyerekednek. Meg nem is annak a kedves rokonnak, aki ezzel cseszeget. Semmi köze hozzá. Ő vállaljon 36-ot, ha szeretne és ilyen fontos neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!