Ordítani szülés közben nagyon gáz?
Sziasztok
4 hete szültem.
Összességében szép és jó szülésem volt, de azóta azon rágódom, hogy milyen hangos voltam. Pedig ezt akartam elkerülni, mert nekem mindig nagyon fontos volt az emberi méltóságom.
10 nap túlhordás után oxitocinnal indították. Gyorsan ment a tágulás, 2 óta után már a tolófájásoknál tartottunk, viszont a vajúdás utolsó szűk félórájában 2 perces fájások voltak, amiknél először csak hörögtem, de az utolsó néhánynál már ordítottam, mert nem láttam más kiutat a fájdalomból.
A kitolás nem fájt, azt csendben tudtam végigcsinálni.
Utana kérdeztem az orvost, hogy nagyon borzasztó volt-e, de ő is és a szülésznő is azt mondta hogy dehogy, vannak itt ennél ezerszer hangosabb nők.
De nem tudom, nem-e azért mondta, mert jofej akart lenni csak. Magánklinikán történt. Én a saját magam számára borzasztónak tűntem. Ott álltam két idegen ember előtt az ágyra borulva és teli torokból üvöltöttem…
Minden fájdalomcsillapítás nélkül szültem, EDA meglévő alapbetegség miatt nem jöhetett szóba.
Mást is zavart ez így utólag?
Vagy ti csendben, legalábbis csendesebben bírtátok?
válasza:Hát nekem a szülésznő mondta egyszer hogy ne rontsam el ezt a szép szülést, bár rám inkább pánikroham tört hogy nem kapok levegőt ( 42 fok volt kint akkor, bent isten tudja, de tényleg bepánikoltam egy tolófájás után, mikor nem tudtam visszatérni a lélegzetemhez).
De sosem gondolkoztam rajta utólag, hogy gázul szültem vagy nem. Mindenki rendben, baba egészséges, szóval szerintem engedd el ezt.
válasza:A #2 válaszoló egy troll, rengeteg kérdésnél provokálja a népet, hogy ő más anyukákkal ellentétben milyen tökéletes (a 4,5 pipáról és a stílusáról fel lehet ismerni). Merthogy ő maga a megtestesült tökéletesség, a szó legszorosabb értelmében. Gyereket persze még képen sem látott, csak azt hiszi, hogy a világ olyan, mint a fejében.
Csak egy buta bohóc, engedjétek el.
válasza: válasza: válasza:Nagyon ritka ha valaki csendben tűri a fájdalmat.
Én nővér voltam a vajúdóban és a szülőszobán nyolc évig.
Most Gyed-en vagyok.
Hát szerintem nyolc év alatt két kezemen megtudom számolni, hogy hány kismama tűrte némán a fájdalmat.
Szinte mindenki kiabált.
Mostmár tudom, hogy mennyire fájdalmas.
A kisfiam előtt is gondolotam, hogy biztos hatalmas fájdalom, ha egy nő idegen emberek előtt képes üvölteni a fájdalomtól.
Szegények mindig megkérdezt&k, amikor toltam fel őket a szobába, hogy nagyon gáz volt a viselkedsésük? És 100x bocsánatot kértek.
Persze volt olyan is aki brutál hangos volt és zengett tőle a másik emelet is de aki az egészségügyben dolgozik és a szülészeten szerintem már hozzászokott és nem veszi fel annyira ha ilyen történik.
válasza:Nem olvastam el a hozzászolasokat.
Szerintem le kellett sz@rni ki mit gondol. Ha neked így könnyebb volt nem mindegy ki mit gondol?
Szerintem nem gáz kiabálni. Mindenki csinálja úgy ahogy neki jó.
Én hangosabb voltam de nem ordítottam.
Mikor végeztem a nyomással ahogy kifujtam a levegőt akkor volt egy kis ördögűzes csak 😂
válasza: válasza:Milyen érdekes, nekem a kitolás nem fájt, nem feszített meg semmi, az egy megváltás volt az előzőekhez képest. Ott már csak azt éreztem, amikor jött a “fájás”, hogy nagyon kell tolni.
Furcsa az is, hogy erre az érzésre emlékszem, de a vajúdási fájdalomra meg abszolút nem. Nem tudnám megmondani, hogy mi fájt: alhasam, derekam, akármi. Teljesen törlődött. Nagyon cselesen akar rávenni az agyam a második gyerekre :D
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!