Csaszar utan hogyan latom el a babat?

Jah értem 😅

Az pedig nagyon egyéni. pcs után a lányom végig velem volt miután kiment az érzéstelenítő és kihozták.

Ha akartam volna (ha carul vok) akkor beadhattam volna éjjelre. Szerencsére nem kellett.

Három császárom volt. Mindegyik kőkemény fájdalommal járt, a különbség közöttük a regenerációban volt, egyre hamarabb regenerálódtam. A fájdalom (1-2 kivételtől eltekintve, akik szerintem fakírok) elkerülhetetlen, hiszen szó szerint keresztbevágnak, majd összevarrnak, ezután 6-7 órával lábra állítanak, ha tetszik, ha nem. Ez brutál! Mégis fel lehet készülni minderre agyban! Valamint egy dolog biztosan segíteni fog: az a tudat, hogy (újra) anyuka lettél, egy kis élet vár arra, hogy szeresd, babusgasd, gondoskodj róla. Ez a leghatalmasabb motiváció, ilyenkor még az sem érdekel, hogy összepisiled magad a fájdalomtól, mert mész, csinálod, amit ösztönösen érzed, hogy tenned kell.

Nehéz lesz, kitartás! Az első felállás kegyetlen, aztán egyre jobb lesz, csak ne hagyd el magad! Nem véletlenül vagyunk mi, Anyák, a legerősebbek! Egyetlen más jellegű műtét után sem várják el az embertől, hogy félbevágva, összevarrva, iszonyatos fájdalmak közepette legyen talpon akár egész éjjel és mondjuk ringasson egy 4 kilós babát. Az első császárom után a kisfiam annyira sírós volt, hogy egész éjjel sétálva ringattam, a tejem még nem indult be, nonstop szoptatás(próbálkozás), ringatás. Életem legnagyobb próbatétele volt.

Ha érzéstelenítés van, akkor mivel nem tudsz lábraállni sem, így nem hagyhatják ott ved a picit

Hát velem otthagyták. A mellkasomon volt végig, míg fel nem állítottak. Azt mondták, ha van valami, ott a nővérhívó, csengessek. Csak akkor vitték el 3 órára, mikor fel kellett kelnem. Ha nem a nőgyógyászatra kerülök (tele volt a gyermekágy), akkor nem is vitték volna el, de mivel a gyermekágyi osztály másik szinten volt, nem tudtam elmenni érte, és csak a következő etetésre hozták.

Akkor ezt kórháza válogatja.

A szt jánosban, ill a Semmelweisen nem adták ki a babát.

Normális helyen, a "bababarát" nem merül ki annyiban, hogy becsesszük a gyereket a frissen szült anyával egy ágyba és oldják meg, hanem segítik az anyukát, pláne ha komplikált szülés volt és teljesen kimerült, vagy császáros.

Sajnos, kevés ilyen hely van.

18. Az biztos. En azon nevettem, hogy tavaly ugye látogatási tilalom volt. A kisfiamat egy percre se lehetett letenni síras nelkül (ezt a jó szokását születése másnapjan ebredéskor kezdte es még pár hónapot tartott).

Össze kellett pakoljak a hazamenésre, és nem tudtam letenni a babát. Kedvesen közölték, hogy nagyon szívesen vigyáznak rá, csak altassam el, tegyem a toliba es vigyem oda. De a bőröndöket is egyedül emelgettem. Adtak egy tolit viszont amivel a kapuig tolhattam (meg a babát a másik toliban egyszerre).

A lányomnál meg 7 órával műtét után felkísértek a szobámba, letették a bőröndöt a földre és kimentek. Egy picit gondolkoztam, hogy mi könnyebb: egyszer felemelni a székre vagy harmincszor lehajolni, aztán aztan az előbbit választottam a kipakoláshoz.

Nem mintha ez szempont kellene legyen, de abban az intézményben dolgozó orvosként pár hónapja még az ő betegeiket konzultálgattam.