Kérhetem hogy császárral szülhessek?

Én is megértem, hogy miért akar valaki inkább császárt; csak az indokot nem: aki azt hiszi, hogy az nem fáj, az nagyot fog csalódni.

Sok ismerősöm van, aki mindkettőt átélte, és itt is volt már egy rakás ilyen kérdés; és bizony azok közül, akiknek mindkettőben volt részük, nagyrészt úgy nyilatkoztak, hogy inkább szülnek még 5 gyereket simán, mint egyet császárral. Nekem ez elég sokat elmond.

Nincs összehasonlítási alapom, mert csak császárral szülhetek; de az első nálam horrorisztikusra sikerült, mert nem hatott jól a gerincérzéstelenítés, és a nagyobb fájdalmakat éreztem. Miután kivették a babámat, akkor adtak morfint, addig viszont felért egy élve boncolással... Az utána következő napok + a úgy a baba ellátása egyáltalán nem a fájdalmatlanságról szólt.

Abban viszont egyetértek, hogy mindenkinek joga van (lenne) dönteni a teste felett.

Ha valakinek a császár kell, hát kérhesse; max. pofára esik utána, hogy nem úszta meg a fájdalmat; sőt: míg természetes szülésnél az max. egy fájdalmas nap, amikor tudsz csak magadra figyelni, mindenki téged segít, és akkor is élhetsz a fájdalomcsillapítás lehetőségével, s miután megszületik a baba, a fájdalom is szinte megszűnik; addig császárnál csak a baba születése után jön a java, ami nem egy napig tart, a fájdalmat nem 'vágják el' egy pillanat alatt, hanem minden nappal csak egy kicsit jobb, és eltarthat akár 1-2 hétig is, és már ott a baba, akit ugyanúgy el kell látnod, és olyankor már nem igazán érdekel majd senkit, hogy mellesleg fél-1-2 napja neked felvágták az egész hasadat... De ha valakinek az utóbbi jobban hangzik; én ráhagynám a választást, aztán oldja meg, ha már egyszer ez volt minden álma...

"De miért hiszi azt mindenki hogy a császár az nem fáj? Elmondanám hogy életemben nem éreztem olyan fájdalmat mint mikor császár után fel kellett állnom."

Kinek mi.. Volt műtéti sebem, amivel fel kellet állni. Közel nem fájt annyira, mint mondjuk ugyanúgy nálam egy rosszabb nap menstruációs görccsel. És állítólag a szülés még annál is durvább. Én nem bírom az ilyen jellegű fájdalmat. Alkatfüggő, hogy ki mit bír, mit visel el jobban.

Az egészségügynek meg alapvetően a fájdalomcsillapítás és a gyógyítás lenne a feladata. Ezzel meg teljesen szemben áll az a szemlélet, mikor szinte a lehetetlen esetben is tovább erőltetik a természetes szülést, persze minimális fájdalomcsillapítással, elég a "gáz", meg ilyen hülyeségek, hiszen nagyanyáink is túlélték. Nem túlélni kell, nem ez a cél, hanem hogy ne szenvedjen fölöslegesen. Tudok több olyan kórházról, akik ezzel szemben még az edát is elutasítják.

Majd akkor én is kérem a fogorvosomtól, hogy nyugodtan húzza ki fogam fájdalomcsillapító nélkül, majd lehúzok egy üveg pálinkát, hogy ne fájjon annyira, hiszen dédanyáimnak is így csinálták és túlélték ők is.

A leírásod alapján volt műtéti sebed, de császárod nem.

Nos, nekem eddig 12 műtétem volt (kisebbek és nagyobbak egyaránt), köztük császár is; és mindközül az utóbbi volt a legfájdalmasabb. Messzemenőkig túlszárnyalta a menstruációs görcseimet, amelyek nem ritkán hányásig fajulnak, és ha nem veszek be időben gyógyszert, akkor később már semmi sem használ.

De legnagyobb különbség tudod mi egyéb műtét, és császár között?

Az, hogy előbbinél annyit, és akkor pihensz, amikor amennyit, és amikor jólesik. Így sokkal tűrhetőbb a fájdalom is, hiszen ha fáj, akkor nyugalomba helyezi magát az ember, és megpihen, hogy jobb legyen, ezáltal gyorsabban, és kevesebb fájdalommal regenerálódik.

Na ez az, ami a császár esetében kimarad, és a legkevésbé lényeges rész lesz az, hogy neked mikor, mennyire fáj, és meg kéne pihenni. Egyszerűen meg kell csinálni, és kész.

Én pl. a reggeli császárom éjszakáját már a babámmal a karomban, órákat fel-alá sétálgatva töltöttem, mert csak úgy nem sírt. Tejem még semmi sem volt, mert a császár miatt az is csak később indult be (ez a másik nagy hátránya), és nem akartam, hogy más se aludjon aznap a szobába, így a folyosón, teakonyhában próbálkoztam tovább az etetéssel, megnyugtatással. Mindeközben a kínok kínját élve át. Néhány óra múlva már a könnyeimmel küszködve, pedig igen magas a fájdalomküszöböm, és a fentiekből is kiolvasható, hogy nem hagytam el magam.

Az eredménye az lett másnapra, hogy combközépig bevéreztem, ami kb. 2 hét alatt tűnt el úgy-ahogy...

Na pl. ez az, ami miatt a császár összehasonlíthatatlan a más műtétek utáni időszakkal.

Aki lepontozta a 26os válaszom annak ajánlom. Igaz csak 2 varrat van de láttam már olyat h 3

[link]

6# igen sokan szeretnék mert az az illúzió hogy az könnyebb. Én is így gondoltam régen, hogy tuti altatós császár lesz. (végül tudatosan gyermektelen lettem de mindegy)

10# igen, régen természetes volt úgy szülni de közben meghalni is az volt. Régen normális volt náthába is meghalni.