Hogyan viseltetek a szules utani 6-8 hetet? Milyen volt a babaval lenni? Hogy viseltetek a testi valtozasokat, verzest, regeneralodasi idoszakot?

Engem vágtak, varrtak. (Gátmetszés) ettől nagyon féltem, mert csak rosszat hallottam róla, milyen nehéz lesz. Ahoz képest másnap simán üldögeltem.

A vérzés nem volt másabb, mint egy erösebb mensi.ez sem okozott gondot. Ami viszont rossz volt, a betét. Gyűlölöm. Kb 16 éves korom óta nem használtam. Bleee

A babával lenni nagyon jó volt, hamar összehangolódtunk. 1 szavam nem volt rá.

Testi változás. Hát kb fél évig latszott a hasam, de pont nem érdekelt.

Ami rossz volt eleinte, az a szoptatás. Iszonyúan kisebesedtek a melleim. Na az fájt. Erre senki nem készített fel.

Szép időszak volt. 2éves a fiam azóta.

Jövőhónapban újra élhetem :)

Az első gyerekkel minden rózsaszín volt, a legrosszabb, tök őszintén a szextilalom volt.

A másodikkal és a negyedikkel hasonlóan, csak adott egy plusz örömforrást az is, ahogy a nagyot/nagyokat láttam a picikével bánni. ❤️

A harmadik gyerekem 3 és 9 hetes kora közt kórházban volt, akkor derült ki, hogy szívbeteg. Többször kellett hozzá mentőt hívni, 2x el se mertek vele indulni… na ott a szex volt a legkisebb problémánk.

Kb. folyamatosan szoptattam. A baba jòl fejlődött, szülesnèl nem sèrültem. Minden apròsàgon aggodtam, utòlag visszagondolva feleslegesen. Nekem zavarò volt, hogy vèdőnő, szülesznők jarkàltak hozzànk, de legalàbb nem voltunk 3 napig kòrhàzban szüles utan, mint Magyarorszagon szokàs. Az első idő az összeszokasròl, szoptatas technikàjanak kiismeresèről szòlt.

Az volt nagyon zavarò, hogy ha pisilnem kellett, akkor azonnal kellett mennem az első hetekben. A fürdő nem a hàlòszobàval volt egy emeleten. Befogtam a pelekakukat bilinek az első 2 hetben.

Testileg jobban. Nálam is volt gátmetszés, egy hétig nem tudtam rendesen ülni, de utána már nem volt vele semmi gond. Nekem voltak bizonyos bélproblémáim, amik eltartottak pár hétig, első héten még az volt a baj, hogy alig tudtam kontrollálni magam, konkrétan adott pillanatban csak azon múlott, hogy nem tojtam össze magam, hogy a baba pont befejezte az evést és oda tudtam dobni az apjának, ha a budi egy méterrel arrébb van, összecsinálom magam. Utána 3 hétig székrekedésem volt. Viszont fájdalmaim szinte egyáltalán nem voltak és baromi gyorsan fel is épültem.

Lelkileg nagyon nehéz volt. Mikor ilyen kontrollálatlan béllel kell kerülgetni az anyósod saját otthonodban, mert ő úgy gondolta, hogy mindenáron ott kell lógnia reggeltől estig a nyakadon, alig tudtuk kirakni. A pofavágások, hogy mi az, hogy elveszem tőlük azt az élményt, hogy nem szoptatok előttük (párom nagypapája erről egy negyed órás monológot tartott, hogy ilyet vele még soha senki nem csinált, mi az, hogy ő azt nem nézheti végig), ami 3 héttel szülés után, kialvatlanul, felvágott hátsóval és bizonytalan emésztéssel még persze különösen hiányzott (jobb országokban ez szexuális abúzus, itt meg persze még a vén sz@rosnak állt feljebb). Nagyon sokat sírtam emiatt. Semmi olyan lelki támogatást nem kaptam, amiről azt gondolnád, hogy orvosoktól és szülőktől elvárható lenne (párom családjában mindenki orvos).

Ami jó volt: nagyjából minden élmény a babával. Olyan rapidan fejlődik, hogy szinte minden hétre jut valami újdonság és ez kezdetektől fogva mindig nagyon jó érzéseket keltett.

Én rengeteget sírtam, a kötődés se alakult ki rögtön és emiatt bűntudatom volt, és rettegtem, hogy nem fogom szeretni a saját gyerekem.

Mivel rengeteget sírt, attól is féltem hogy bármikor felébredhet és akkor megint sírni fog, emiatt is bűntudatom volt.

Amikor felkelt, rettegtem hogy egyedül maradok vele, és mi lesz ha nem tudom ellátni, mert alkalmatlan vagyok erre, meg folyton azt látja, hogy anya sír.

Aztán megszoktuk egymást, megszoktam az új életem, elkezdtem kötődni, a sírás abbamaradt, magabiztos lettem, és már hip hop nem is baba, én meg legszívesebben újra csinálnám az elejét, mert már jobbat tudnék nyújtani, mint az akkori önmagam.

Ugyanaz, mint az utolsó, császár, fájdalom, és hormon kilengések.

Rengeteget sírtam, idegesítettek az egyfolytában rajtunk lógó rokonok.

Tényleg mikor egész éjszaka nem alszol, és akkor a baba alszik napközben tudnál pihenni, de itt kell lébecolnia valakinek és suttogva beszélnünk, míg a gyerek alszik. Vagy ha bevittem szoptatni a gyerekszobába, és a kedves rokon mint egy pom-pom csapat kiabál, hogy menni fog! Vagy, naaa sikerül?? 2 percenként!

Tejem sem volt normálisan, így a többi alvásidőben cumisüvegeket mostam és sterilizáltam.

A gyerek nagyon hasfájós volt a vegyes táplálástól, nehezen székelt születése óta, babakocsiban viszont nagyon jókat aludt, így rengeteget sétáltunk, ami a házasságunknak jót tett.

Testemet is utáltam, valamint gonosz dolog így visszagondolva, de depis voltam az miatt is, hogy férjemmel nem leszünk többet kettesben.

Ezek nem szép dolgok tudom, hogy ez maradt meg az első egy hónapról kb, de én nehezen éltem meg nagyon. Ennek ellenére most 6 év után újra készen állok belevágni a dologba, és sokkal de sokkal határozottabb, egyúttal lazább is leszek az fix.