Császáros szülés utáni bűntudat?

Sokan érzünk így. De idővel elmúlik. Annyi lesz a közös élmény, emlék, hogy rá fogsz jönni, hogy kicsit sem számít.

Eleinte nekem is volt bűntudatom, ráadásul nekem bőven terminus előtt kellett. Szóval nem voltam képes sem kihordani, sem megszűlni, és aztán még tejem sem nagyon volt. Szóval szétmart belülről a bűntudat, hogy semmi nem ment. Aztán teltek a hónapok, a hormongőzös agyam visszarendeződött és kezdtem máshogy látni. Most 3 évvel később már egyik sem érdekel, csak az, hogy itt van és egészséges és sokkal fontosabbak a most megélt dolgok, minthogy melyik úton jött ki, vagy hogy anyatejet kapott vagy tápszert.

Nyugodtan éld meg ezt az érzést, az érzéseid validak, szabad, hogy bántson de idővel te is ráfogsz jönni, hogy mennyire nem ez számít.

Biztos szuper dolog az aranyóra és biztosan van jelentőssége de nem dől el ott semmi sem és nem befolyásolja a kapcsolatotakat egy életre.

Kérlek ne nézd le a császárosokat akik ,,nem képesek rá,természetes úton".

Ne agyalj ezen. Született egy egészséges gyermeked.

Engem is megviselt, nekem sürgősségi császár lett. Felkészülni sem volt időm.

Nagy álmom volt a természetes szülés. De amikor hallottam az "álomszülés" árnyoldalát, rájöttem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy én is azok közé tartoznék, akiknek tényleg álom szülésük volt.

Oxigénhiány, eltört kulcscsont, inkontinencia, szülő szobai erőszak stb. Ezeket sem könnyű feldolgozni, nem csak a császárt.

Persze vannak olyan ismerőseim, akik pár óra alatt megszültek gátvédelemmel, a második babával már a kórházba sem értek be, otthon megszülte stb.

9

Speciel nem leszóltam,de igen sokkal fontosabb hogy a baba és anyuka egészséges, minthogy probléma esetén valamelyiküknek maradandó sérülése legyen vagy meghaljon.

Nekem mindegy volt hogy jött ki, rendben volt ő is én is.És igen szarul érezte magát az ember lemeztelenitve,kiszolgáltatottabb, bénán fent a mutoasztalon, viszont élünk mindketten.8 voltam.