Sajnáltad a régi életed szülés előtt?

Valamennyire igen, imádok számítógépen játszani, meg néha elcseszni hétvégéket az abszolút semmire. De már valahogy nem ugyanaz. Jó érzés, de minden ilyen játék vagy eltékozolt hétvége alatt bennem van/volt már lassan évek óta, hogyha lenne gyerekem mit csinálnék most vele. Hova akarom őt még elvinni. Mit tanítanék neki. Tudom, hogy szívás sok része, de már nem akarok gyerek nélkül élni. Akkor se ha biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan napok vagy akár hetek, amiket gyűlölni fogok.

Egyet értek azzal, aki szerint mindig hiányzik valami. Volt idő, amikor alvás nélkül végig tudtam pörögni a napot, edzés és diéta nélkül top modell testem volt és gátlástalanul bulizhattunk, amíg kedvünk volt. De már nem hiányzik ez, nem akarom ezt többé. Akkor jó volt, de már más van. És én a gyerekhez is így állok, ami beton biztos, hogy nem akarok nélküle élni. Ami áldozatot megkövetel ez a döntés, azt pedig már vállalom.

14hkm

Az elején sokszor járt az eszemben. Most is néha eszembe jut, de igazából ilyen szempontból hülyeség. Ha nem lenne itt zárva a mozi, elmentünk volna, hívtunk volna babysittert, étterem szintén, kirándulni lehet gyerekkel is.

Ami a régi életemből hiányzik az az, hogy volt 2 nap a héten amikor akkor keltem fel amikor akartam, és a szabadidőmben úgy vertem a pecsem ahogy tetszett. Most azért van egy mókuskerék itthon, de ha belejön az ember akkor nem vészes, kicsit unalmasak a mindennapok. De részben a covid miatt. Az egyetlen babás barátnőm férje kicsit parázósabb és így nem tudunk annyit találkozni a baránőmmel, nincsenek játszó házak, babaúszás, nekünk mozi, vagy bármi hely beülni kicsit kikapcsolódni.

Terhesen eszembe nem jutott. Ott annyira vártam a fiunkat.

Aztán szép lassan "omlottam" össze.

Hogy tényleg még wcre se tudok egyedül elmenni, hogy a körmös, fodrász, delejtős, hogy még a bankba is kísérettel megyek, tényleg full mindent vele csinálok. A barátnőimmel nem tudok egy felnőtt módjára beülni valahova (jo, most a vírus is közrejátszik ehhez), hogy este nem akkor alszok, amikor fáradt vagyok, hanem mikor már a gyerek elaludt. Hogy a szomszéd boltba eljutni, meg haza minimum fél óra, ami elötte 5 perc volt. Hogy a férjemmel eljárni a barátokhoz már nem azt jelenti, hogy délután megindulunk, azt éjjel hazaesünk (mondjuk most ebbe is itt a vírus).... sorolhatnám még. Ezek nagyon hiányoznak. Nekem a férjem reggeltől estig dolgozik. Anyukámék messze laknak, anyósom egy kretén. Így nincs senki, akire rábízhatnám a gyereket.

De hozzáteszem, imádok anya lenni. Semmivel nem cserélném el.