Hölgyek ti milyen bátran mernètek gyereket vállalni 40 fölött?

Én 35 éves vagyok és most szeretnénk 2.babát

Az első 9 éves. Megmondom őszintén 35 évesen is nagyon sokat gondolkodtam rajta..hogy hány éves leszek mire ő 20-25..

Nem egyszerű döntés az biztos. Viszont mi pl most értünk el odáig,hogy anyagilag megtudjunk adni úgymond mindent(ami szükséges) egy 2.gyereknek is.

Az hogy te igazából nem szeretnél már és tartasz is hogy fogod viselni,nem biztos hogy bekéne vállalnod. Ezt mindenki maga tudja csak eldönteni. Mostanában sokan szülnek 40 évesen,én úgy gondolom akinek akkor adatik meg valamilyen okból és vágyik rá az vállalja be,mert biztos jó helyen lesz az a baba. :)

Ezekkel az elozmenyekkel amit irtal en 1000szer is meggondolnam.

A sajat nezopontom mas, ezert sem relevans a velemenyem szerintem a te szempontodbol, de ha mar kerdes, hat leirom: Nekem 2 egeszseges gyerekem van, kozel a 40hez szültem oket. Benne vagyok a babazasban meg most is. Marmint, nem nagyok a gyerekek es nem hianyzik ujra, hanem mdg tart.. Nincs komolyabb alapbetegsegem. En is eppen most leszek 40 es mi a ferjemmel szeretnenk egy 3.babat talan jovore.

Minden eset más. Az általad leírtak alapján nem vállalnék 3. gyereket.

Nekem semmi ismert betegségem nem volt mikor a 3. gyereket vállaltam. 41 éves múltam mikor szültem. Egy 18 és 16 éves nagy lányaim voltak. Utolsó napig dolgoztam, semmi bajom nem volt. 12 hetesen voltam chorionboholy vizsgálaton, ott kiderült minden rendben. Onnantól kezdve senki nem foglalkozott a korommal. Szerettünk volna a 2. férjemmel egy közös gyereket. Örülünk, hogy így döntöttünk. A kicsi most lesz 8 éves.

Én vállalnék, az elsőt is 41 évesen szültem, nem azért, mert nem örültem volna, ha előbb jön.

Viszont szerintem nálad nem a 40 év fölöttiség a valódi kérdés.

Nem vállalnám, nem is akarok már.

35 múltam, már nem abban a korban érzem magam.

Van egy 11 éves lányom, és ez így pont jó.

Ha nagyon szerelmes lennék, én 45-ig valószínű bevállalnám.(43 leszek hamarosan)

De csak azért, mert olyankor nagy a lila köd.

Józan ésszel nézve nem.

36 voltam, amikor a kislányom született. Semmi gond nem volt a terhességgel. Császárral szültem fájásgyengeség miatt, de igazából itt se volt semmi gond. Szóval nekem nem rossz élmény se a terhesség, se a szülés. Sőt, imádtam terhes lenni és engem kifejezetten megszépített. Szerettem volna még egy babát, de a férjem nem akarta, később a házasságunk is megromlott.

Egy dolog miatt örülök, hogy már nem kezdhetem újra senkivel, mert én nem tudnám elvetetni, akkor se, ha a genetikai vizsgálat problémát mutatna. Én úgy vagyok vele, hogy attól még nem fog meggyógyulni, hogy születése előtt kioltom az életét. Szóval tudom, hogy megszülném.

Ráadásul látom mások kárán, hogy elég nagy a kockázat. Rengeteg vetélés, Down-kór...

Egy ismerősöm kb. ilyen korú, most kellett megszakítani a terhességét, mert tele volt trombózissal a medencéje. Dönteni, hogy a gyereke maradjon életben vagy ő....:( Na ezt a döntést nem szeretném meghozni soha.

Az éjszakai felkeléseket egyre rosszabbul bírom. Éveken át óránként ébredtem, mert rossz alvó volt a kislányunk és a kutyáink is akkor lettek idősek, sokszor ki kellett őket engedni éjszaka.