Ti mernétek így gyereket vállalni? Korábbi kapcsolataimból sok sérülésem származott, nehezen bízom meg férfiban. Most a következő e helyzet:
Nem. Indok?
- túl rövid kapcsolat
- nulla kommunikáció (miért nem hangoztatod, ha valami nem tetszik? A kapcsolat két emberen múlik, így a te felelősséged is jelezni, ha nem vagy boldog! Nem gondolatolvasó senki!)
- de, szerintem mártírkodsz, ahelyett, hogy kinyitnád a szád: Beteg vagyok, fáradt vagyok, mosogass el, Pista, légy szíves.
- milyen kapcsolat az, ahol a hármasozás egyáltalán felmerül, ráadásul kevesebb, mint egy év alatt?
Te igyekszel megfelelni minden téren, és közben nem vagy boldog. Akkor mi a frászért csinálod? Miért van szükséged arra, hogy mást szolgálj? Én nem gyereket vállalnék, hanem terapeutát keresnék a helyedben, mert van miről beszélgetned vele! Őszintén! N31
Nem, nem vállalnék így gyereket, de nemcsak, vagy nem a párod miatt... Neked komoly önértékelési problémáid vannak, amin nem tudsz túllépni, így pedig sosem leszel sem boldog, sem pedig elégedett. Amit írtál abból semmi nem arról szól mit csinálsz a magad örömére, vagy mi az, ami téged boldoggá tesz.
Ami az aktfotókat illeti, a férfiak 99% néz pornót, vagy meztelen nőket, ebben nincs semmi. Ha ezek idegen, a netről lementett nők, és nem olyanok akik mondjuk a társkeresőn küldözgettek neki képet, akkor nem igazán van min aggódni. Ha tönkremegy a kapcsolatotok nem emiatt fog, hanem mondjuk amiatt, hogy nulla időt szántok egymásra, kizárólag házimunkával szexel nem igazán tartható fenn egy kapcsolat....
Tudod, amiket itt leírtál, az kb. egy 10 éves kapcsolatra, de legalább is egy nagyon régóta tartó kapcsolatra jellemző, ahol valami nagyon elromlott.
Te egy viszonylag friss, mindösszesen 8 hónapos kapcsolatról beszélsz. Egy nagyon jó kapcsolat is el tud romlani, szó se róla, de amit itt te leírtál, az számomra már nem lenne jó kapcsolat 8 hónap után. És erre nem hogy gyereket nem vállalnék, hanem alapból azon is elgondolkoznék, hogy alapvetően az életben egy ilyen kapcsolatra van-e szükségem.
Egy gyerek nagyon komoly dolog, sok felelősséggel jár, sokat kell vele mindkét félnek foglalkozni és akkor nő fel egy gyerek jó érzelmi körülmények között is, ha a szülei jó viszonyban vannak egymással, figyelnek a másikra, közösen "dolgoznak" a kapcsolatukért, megértőek egymással, segítik egymást. Nálatok ez saját, közös gyerek nélkül már hiányzik. Mi lenne itt, ha gyerek is lenne?...
Nem, nem vállalnék így gyereket, de nem az aktképek a fő probléma a kapcsolatotokban, hanem az, hogy teljesen alárendeled magad a férjednek, mintha ő feletted állna, pedig egy jó kapcsolatban a nő és a férfi egyenrangú, a férfi is besegít a háztartásban és a gyerekekkel is.
Főleg ha beteg vagy, tök alap az, hogy szólsz neki, hogy segítsen mert rosszul érzed magad. Olyan mintha valami cseléd lennél a családotokban, de te magad degradáltad magad azzá. Egy kapcsolat nem arról kéne hogy szóljon hogy a nő keresi a férfi kegyeit, mint valami kiskirályét... szexuális téren is a nő csak olyat vállaljon be amihez tényleg kedve van és ne az lebegjen a szeme előtt hogy hú ha ma nem engedem neki fenékbe akkor biztos elhagy... (a hármasozás én sem értem hogy jön szóba egy felnőttek közti komoly párkapcsolatban, nyilván minden férfi fantáziál ilyesmiről, de az, hogy komolyan meg is említse a párjának, az már több a soknál)
Ja és még valami, amin megakadt a szemem olvasás közben: mi az, hogy tetszel a párodnak?? Nekem is tetszett gimis koromban a szomszéd srác..., de azért a páromról, akivel együtt élek nem úgy beszélek, hogy tetszik, hanem úgy, hogy szeretem!
Ez a kérdés most komoly?? Szinte semmilyen érv nem szól nálatok a gyerekvállalás mellett!!
1. 8 hónapja éltek együtt. Az semmi. Majd 2-3 év múlva, ha minden jól megy, dobjátok újra fel a témát. Addigra legalább megismeritek egymást egy kicsit.
2. Nincs otthon, sokat dolgozik, magyarán kettőtökre se jut idő. Egy gyerekre hogy jutna?
3. Ha otthon van, sem törődik veled. Szerinted egy gyerekkel törődne? Eleve miért akarsz olyan férfinak szülni, aki nem törődik veled?
4. Az édeskevés egy gyerekvállaláshoz, hogy a párodnak "elmondása szerint tetszel". Ennél egy kicsit mélyebb kapcsolat kéne ehhez.
5. A pornóba, női aktfotókba nem kellene sokat belemagyarázni. Egyrészt én nőként el tudom ismerni az aktfotók szépségét (legyen az férfi vagy női, tökmindegy), másrészt ennek semmi köze a mindennapi szexuális élethez. Az emberek 80%-a néz pornót vagy aktfotókat, mi ezen olyan megdöbbentő 2016-ban? Ha ettől önbizalomhiányod van, az erősen bizonyítja azt, hogy még nem vagy igazán felnőtt ember...
Igyekszem sorban válaszolni:
- tehát nem most rögtön gyerekvállalásról beszélek, hanem arról, hogy fölmerült, és pont azon filózok, hogy ha most nem teljes a kapcsolat, egyáltalán tervezzek-e hosszú távra?
- többször kifejezésre juttattam már, hogy keveset vagyunk együtt, dehát erre az a felelet, hogy meg kell élni;
hogy most már nem mondom, azért van, mert rájöttem, hogy ezt vagy elfogadom, vagy nem - ha elfogadom, akkor meg ne rinyáljak rajta
- ehhez kapcsolódik még, hogy a gyermeke féltékeny rám, mert apa a kevés szabadidejéből többet áldoz rám - miközben én a gyerekkel rengeteget foglalkozom, ami szintén feszültségforrás, mert ugye feladatokat tartatok be
- tudja, hogy beteg vagyok, fáradt vagyok, mondja, hogy pihenjek, majd ő elmosogat, de naiv módon úgy gondoltam, hogyha az energiámba mégis belefér, megcsinálom, pont azért, hogy mire hazajön, már egymással tudjunk foglalkozni
- ez most lehet, hogy nagyon gyászosan fog hangozni... de amikor mégis együtt vagyunk, és rám figyel, nagyon jó, úgy érzem, hogy szeret, és melegséget, ami sugároz belőle
- a "nulla időt szántok egymásra" sokáig nem így volt, mert megérte neki, hogy itthon legyek, és rendbe rakjam a lakást és a gyereket, mert régóta nem volt velük ilyen téren foglalkozva - tehát kb. fél évig, amikor ő itthon volt, én is itthon voltam, többet tudtunk együtt lenni - egy hónapja találtam ezt a munkát, azóta vagyunk alig együtt, mondjuk tudni lehetett, hogy ez így lesz...
- igaz, hogy én degradáltam magam azzá, tulajdonképpen így kerültem ide, háztartást vezetni lakhatásért cserébe - ebből kellene, hogy egy normális kapcsolat fejlődjön, de valóban van önértékelési problémám, amit nehezen lépek túl - az eszemmel tudom, hogy értékes vagyok, csak néha mégis elbizonytalanodok (ennek ismerem a gyökerét, de ettől még nem sokkal könnyebb a dolog)
- a hármasozásra azt mondja, ha bevállalnám, szerinte büszke lennék magamra, amiért bátor voltam - mondtam neki, hogy ez nem így van
- szokta mondani, hogy szeret... ettől még kifejezésre juttathatja, hogy tetszem neki
- szóval ettől félek én is, hogy a két gyerek + háztartás is sokszor meghaladja a képességeimet, egy harmadik gyereknél ez még inkább így lenne, és ugyanúgy nem tudna részt venni az itthoni feladatokból, nagyszülőkre nem számíthatunk
- nőként én is elismerem a női aktfotók szépségét, én is gyűjtögettem, és rajzoltam kamaszkoromban, csak most, elhanyagoltnak érzett nőként másként esik
Köszönöm az eddig válaszokat és azt is, ha még írtok!
Uhh.
Ezt a kapcsolatot sürgősen hanyagolni kéne. Eleve eladtad magad lakhatásért cserébe, időközben annyi változott, hogy ingyen bébiszitter és ku...rva is lettél!!
Keress egy olyan férfit, aki magadért szeret,nem az ellenszolgáltatásokért cserébe hagyja, hogy ott élj...
EZ az egész kapcsolat nekem zavaros, szerintem ennyiből nem tudjuk megítélni rendesen, hogy hogyan is éltek, de van igazság abban amit az utolsó ír...
Mindenesetre én több gyereket nem terveznék...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!