2 év lesz a korkülönbség nálunk. Akiknél hasonló a helyzet, mesélnétek egy napotokról?

Nálunk 28 hónap a korkülönbség. Elég nehezen indult a dolog. A nagy az első este már nem akarta beengedni a szobába aludni, felkeltette amikor aludt, direkt zajt csapott. Megpróbáltam őt is bevonni a pici életébe hogy lazítsam a dolgot. Lassan sikerült csak, kb. 6 hónap után. Ma már 10 hónapos a kisebb, eggyütt kúsznak másznak, de azért még mindig érezhető a féltékenység. Nehéz volt, nem gondoltam volna hogy ennyit fogok küzdeni.

Nálunk 21 hónap a különbség, és elég nehéz volt (a szoptatás miatt), pláne mikor esténként egyedül fürdettem őket. Kb 2 hónap volt mire ki tudtunk alakítani egy új napirendet a két gyerekkel, melyikkel mikor mit és hogy. A nagy pl mindig bekakált amikor szoptattam, hogy vele foglalkozzam, iszonyat féltékeny volt. Mondjuk őt meg felköltötte a kicsi, mikor éjszaka éhes volt, sajna felébredt mindig a sírásra, így ő is rosszul aludt és azóta is, pedig előtte soha (1 éves kora után) nem kelt éjszaka. Meg nem akart szobatiszta lenni, sőt azt akarta ismét etessem őt is meg ilyenek. Akkor kezdett jobb lenni,mikor a kicsi is már ült és más dolgokat is evett, nem csak szopizott. Most is nehéz egyébként. 2 a kicsi és kezd szobatiszta lenni, de néha bepisil erre a nagy is direkt bepisilt már párszor, meg nem akar öltözni mert ugye még a kicsi sem tud egyedül és őt is öltöztessem. Viszont néha jól eljátszanak már és tudok haladni a házimunkával illetve a kicsi iszonyat gyorsan fejlődik mindenféle téren, mindent eltanul a nagytól. Szóval nem lesz egyszerű, persze ez gyerek függő is, de vannak jó aspektusai is, de hát eggyel sem volt egyszerű az elején, most legalább már rutinos leszel csak a két gyereket kell összehangolni. Én pl mikor a kicsi aludt akkor a naggyal játszottam vagy együtt főztünk, ő is segített, agy fontosnak érezte magát. Nálunk nagyon nehéz volt összehangolni hogy együtt aludjanak nappal, de a nagy nappal soha nem is aludt jól, szóval ez egyedi lehet, és ugye ha az egyik aludt a másik tuti zajongott és folyton felköltötték egymást, nekem ez volt nagyon nehéz, meg a szoptatás, hogy a nagyobb nem tudta lefoglalni annyira magát, persze meséltem meg énekeltem neki, de egy idő után ez elvonta a kicsi figyelmét és nem úgy szopott. Bocs, kicsit elkalandoztam.

23 hónap a korkülönbség. Az elején kicsit nehéz volt, nálunk is részben a szoptatás miatt. A fürdetésben minden este segített a párom, illetve miután hazaért a munkából (kb. 16óra), mindenben segített, amiben kértem. Kellett kb. 3 hónap a napirend kialakulásához. Nálunk érdekes módon a féltékenység csak a szoptatásnál jött elő, akkor mindenáron követelte a figyelmet a nagy. Emiatt rászoktunk arra, hogy lefejt tejet kap cumiból, így sokkal könnyebb lett a helyzet.

Első vagyok. Segített a fürdetésnél, engedte a vizet pl. (persze ellenőriztem 😊), segített pelenkázni, hozattam vele a pl. a pelust. Amíg a pici aludt, együtt csináltuk a házimunkát pl. segített teregetni stb. Nem egyszerű helyzet, sajnos néha én is egyedül maradtam a fürdetésre (tiszta felüdülés volt, ha otthon volt a férjem is) Mivel eddig még nem volt ovis, nehéz volt az alvás is mert ugye felkeltette, így nem aludt annyit így persze nyűgős is volt a picur. Mondjuk nálunk azt is megérezte, hogy aludt amikor a pici érkezett és nem voltam ott reggel amikor felébredt. Na ezt a mai napig emlegeti sajnos, pedig felkészítettem rá. Talán ez miatt is féltékeny, hogy miatta anya eltűnt. Nem tudom. Mindenesetre neked nagyobb szerencsét kívánok hozzá! KITARTÁST!