Szerintetek is a természetesen szült anyák sokkal buszkebbek mint a császáros anyukák?

30-as válaszoló vagyok.

Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a második és harmadik gyermekemet simán szültem.

És mindhárom szülésemre büszke vagyok és meg sem fordult a fejemben ekkora b@romság,hogy bárkit is lenézzek.

A baba egészsége a legfontosabb.

Szerintem nem!

Eddig 2x császároztak, mindkét alkalommal büszke voltam/vagyok magamra.

Az első terhességemről nem maradtak csíkjaim, a varrat sem látszott, most viszont a másodiknál tiszta csík lett a hasam...

A kislányom, Nina most 2 hónapos, a kisfiam Medox pedig 1,5 éves.

Most mire is kéne büszkének lenni ? Bizto egyedül vagyok vele,de én büszke vagyok pl. a diplomámra,a sportban elért teljesítményemre,a gyerekeimre,hogy jólneveltek és kedvesek,jóindulatúak ,stb

De a szülésre mit lehet büszkének lenni ? Ez nem teljesítmény egy embertől ,szerintem . Sosem értem ezt a nagy felhajtást ,meg utálkozást ,nekem aztán teljesen mindegy volt,hogy történik,csak rendben menjen és ne haljunk/sérüljünk meg .

Én pl büszke vagyok a hajszínemre, pedig semmit sem tettem érte, de imádom, szeretem mutogatni és örülök, hogy a fejemen díszeleg. Szívesen nézek rá, szívesen beszélek róla, szeretem, ha mások észreveszik, dicsérik, úgy érzem igazán hozzám tartozik. Diplomára, nyelvvizsgákra nem vagyok büszke, mert nem érdekelnek, muszáj volt, letudtam, nem lelem benne kedvem, örömöm, nem tölt el boldogsággal, hogy van, csak "aha, az is van" szinten.

A gyerekemre büszke vagyok, de nem az én nevelésemre(nem csak arra), hanem azokra a tulajdonságaira is, amiket magától alakított ki, vagy így született.

Mindjárt begooglezom hivatalosan mi a büszkeség, de szerintem az "örülök neki, boldoggá tesz, hogy van" érzés.

Na megnéztem, nyilván többféleképpen van leírva, az egyik verzió szerint béna vagyok, hogy nem tudom megkülönböztetni az örömtől:D

Egy másik szerint, amivel egyetértek: "a saját kiválóságunk szeretete" Ha te tudsz szülni, de nem tettél érte(mert nem is lehet), akkor lehetsz rá büszke. Ugyanúgy arra is, ha felvágott hassal képes vagy ellátni a kisbabád, az is ugyanúgy kiválóság. Lehet hogy ezért sem tettél, mert pl lezsibbaszt a donalgin, és nem fáj, de azért különleges, nem hétköznapi dolog birtokában vagy, az pedig a hatalmas erő és kitartás, és a különleges, gyermekünkkel összekapcsoló érzés, amelyet minden gyermekét világra hozó anyukának éreznie kellene, hisz a testünk részei voltak, a kijövetelük pedig mindegyik módszerrel megterhelő.

Szerintem igenis nagy szó, ha egy nő "megszenved" a gyermekéért és nem a könnyebbik utat választja (nyilván az más ha valaki egészségügyi okokból nem tud természetesen szüni).

Akik viszont kényelemből választják a császármetszést, azokat nem igazán tudom megérteni...

Persze ez személyes vélemény!☝️

Legyen szép napotok!

Nem csak teljesítményre lehet büszkének lenni. Arra leszel büszke, amit jelentősnek érzel az életedben, különlegesnek, ez pedig mindenkinél más.

Egyébként én pl nagyon félnék, ha újra terhes lennék egy nyakra csavarodott zsinórtól, oxigénhiányos állapottól, vagy pl vákuumos szüléstől, amik a gyerekem sérülésével(hosszú vagy rövidtávú sérülésével) járnak, a császár meg ilyen téren ezerszer biztonságosabb a babának. Anyának már nem, mert a hüvelyi szülés kisebb kockázatú, mint egy nagy hasi műtét, de a gyerek érdeke fontosabb.

3 csaszarom volt.

Buszke vagyok magamra mert az elsonel 18 evesen 4 ora vajudas utan mar a kitolasnal voltunk,nyavajgas,hiszti,kiabalas nelkul vajudtam.ossze vissza dicsertek a szuloszoban.az,hogy a gyereken korben rajt volt a zsinor tobbszor,es esett a szivhangja minden tolofajasnal igazan nem az en hibam.

Aztan buszke vagyok arra is,hogy utana azt a 9 nap szenvedest szinten hiszti nelkul birtam a korhazban.hellp szindromam volt,majdnem ott maradtam.vert kaptam,antibiotikum hegyeket,sorra durrantak el a venaim.

A masodiknal buszke vagyok ra,hogy kitartottam a huvelyi szules mellett,8 nap tulhordassal inditva lett,am a gyerkoc bebetonozta magat.viszont aznap mar rohangaltam mintha semmi bajom nem lenne,a gyerek remekul cicizett,3.nap jottunk haza.2,5 eves koraig cicizett.

Buszke vagyok a 3. ra is,mert program csaszarral szuletett,legzeselegtelenseg miatt az elso nap inkubatorban volt.a sebem kozepen szetvalt,egett mintha tuzes faklyat tartottak volna ott de kibirtam.2 het volt mire valamennyire osszehuzodott a seb,2 naponta jartunk a korhazba.

Szoval hihetetlen buszke vagyok magamra.van 3 csodaszep,okos fiam akik teljesen mindegy milyen uton szulettek,En hordtam ki oket,En szultem oket akarhogy is zajlott a szules.

Aztan feloem mondhat barki barmit,teszek ra magasrol.

"Pedig szülni aztán az útszéli macska is tud, nem az a teljesítmény."

Ezek szerint rosszabb vagyok a kóbor macskánál is, mert segítség nélkül nem tudtam megszülni 🙊, úgy rángatták ki, majdnem ott maradtunk és sok sérülés is keletkezett. Ennyit a "természetes"-ről. Császárral ezerszer jobban jártunk volna, talán az (eddig) 4 évnyi gyógytorna árát is megspóroltuk volna.

Másodjára sikerült tényleg megszülnöm és anélkül, hogy be kellett volna avatkozni. Ebben persze van mázli faktor is, de én baromi büszke voltam magamra. ;)

A doktorimra meg? Hagyjuk már, az csak tanulás.