Szerintetek is a természetesen szült anyák sokkal buszkebbek mint a császáros anyukák?

Ez szerintem hülyeség. Szerencsésebbnek érezheti magát. Mindenki problémamentes természetes szülésről álmodozik. Akinek sikerül az szerencsés, mert nem csak rajta múlik. Tehát lehet büszke a szerencséjére.

Ez kb. olyan, mint ha valaki azért lenne büszke magára, mert nem lettek striák a hasán. Ez sem rajta múlik.

A férjem meg eleve büszke rám, hogy végig csináltam a terhességet. Ő még a vérvételtől is elájul.

Provokatív troll kérdés. De etessük kicsit ;)

Első "természetes" szülésemet, ami egy sok sérüléses horror szülés volt, ami után 2 órát stoppoltak és vérátömlesztés kellett, örömmel elcseréltem volna tíz császárra, és marhára nem érdekelt volna hogy ki mit mond arról, hogy szültem vagy sem.

De amikor a szomszéd csaj ecseteli, hogy ő hogy de hogy szenvedett a programcsászára után és hogy jaj, a katéter milyen kellemetlen (mintha hüvelyinél nem kaphatnál) és milyen könnyű már annak aki természetesen szült... (mert ő fel se bírt ülni hasizomból, mintha én fel tudtam volna. Ülni meg hónapokig nem ment, mindig félig feküdtem) legszívesebben keresztbe lenyomnék egy ásót a torkán, hogy fogja már be, azt se tudja mit hadovál... de nem állok le hülyékkel vitatkozni.

Belátom, hogy ő így kompenzál, mert nincs rendben önmagával. Saját szülésemet egyszer se meséltem neki.

Egyébként a második szülés után igazán "büszke" voltam magamra és volt bennem egy kis "igen, megcsináltam" érzés, mert akkor nem csúszott ki a kezeim közül az irányítás, része voltam az eseményeknek és bár a pokoli fájdalom ugyanúgy megvolt, élményként éltem meg. Örülök, hogy az orvos rábeszélt, hogy császár helyett előbb próbáljam meg.

Sürgősségi császárral lett meg végül a sok oxitocinnal való vajúdás után a babám. Igazából ugyanúgy "végigügyeskedtem" a szülésemet, mintha hüvelyi úton lenne. Kínlódtam érte. Megszenvedtem. A férjem ugyanúgy büszke volt rám, és le se tojta, hogy milyen módon, a fő, hogy egészségesek voltunk a baba és én. Büszke vagyok. De ki nem szrja le hogy született?

Igen, a kérdés megint felesleges provokáció. Kérdező, szégyelld magad!

Minden anyuka, aki életet hoz létre, és tisztességgel felneveli a gyereket, büszke lehet magára!

Rám borzasztó büszke volt a férjem.

Órákon át vajúdtam egyedül, mert a covid miatt csak a végére jöhetett be.

És mindezek után sürgösségi császár.

Én magam is büszke vagyok, mert mindent megtettem az orvosokkal együtt hogy a fiam ma velünk lehessen.

Kezd elegem lenni a nagy kivagyiságból a természetesen szülők részéről, tisztelet a kivételnek. Senki se különb a másiknál.

Örülünk a mázlinak, szerencsésnek érezzük magunkat és úgy érezzük, hogy az a fájdalom, amit kibírtunk, igazán különleges, mert kevés embernek adatik meg, erősnek érezzük magunkat tőle.

Ha lenne egy gigantikus vágás a hasamon, akkor arra is büszke lennék, hogy felnyitottak, én mégis hatalmas fájdalmak között képes vagyok ellátni a gyerekem, az is nagy dolog, és kevés embernek adatik meg.

Én császárral szültem, előtte vajúdtam 10 órát, és el nem tudom mondani, mennyire nem érdekel engem ez a ki hogyan szült témakör. Semmi lelki rokkantságot nem okozott nekem az, hogy hogyan jött ki, hamar elkezdtünk kötődni egymáshoz.

Sose lennék arra büszke hogy hogyan szültem, büszke csak a gyerekemre vagyok.

Krisztikém jó lenne ha néhány kérdés alatt féken tartanád a mancsaidat. Nem kötelező minden kérdés alá nyomni a nagyképű dumádat tudod?

Kérdező bocs az offért.