Szerintetek is a természetesen szült anyák sokkal buszkebbek mint a császáros anyukák?

Nekem három császárosom van itthon! És büszke vagyok rájuk, pláne az elsőre mert az nagyon megviselt 🙄

Szerintem életet adunk így vagy úgy.. Nekem ez a fontos 🙂

Maga a dzülés alatt egy csàszàros anyuka nem lehet ügyes.. az orvosok azok.

De soha, de soha nem lennék egy császáros helyében.

Brrrr

Én szaladtam 10 perccel!!! a szülés után, rám is szóltak, hogy óvatosabban kellene.

Szegény szobatársam pedig a babát sem tudta az elején magánál tartani..

Bocsi

Nem válaszoltam

Szerintem nem..

Bár örülök, hogy a testem megfelelően reagált a szülésre

Én nem büszke vagyok, hanem szerencsésnek érzem magam. A szülés élménye pokol de egyben leírhatatlan csoda, amit egy császáros anyuka nem él át. A fájdalom és szenvedés mértéke nem tudom melyiknél rosszabb, meg ugye a fájdalomküszöb személyenként eltérő.

Én különben értem a büszkeséget is, amit nem értek az a lenézés. A legtöbb császáros anyuka nem ezt választja és ha mégis az ő döntése, akkor sem elítélendő. A kilenc hónapot ő is végigcsinálta és sokszor műtét előtt több órát vajúdik mint egy simán szülő nő. Az lehet igazán rossz, szenved és nem halad aztán irány a műtő.

Annyiban igaz, hogy most a második szülésem után büszke vagy méginkább mérhetetlenül elégedett voltam a saját teljesítmény emmel. Mikor a kisfiam született nem voltam megelégedve magammal. Fájásgyenge voltam, nem voltak tolófájásaim és másfél órát kínlódtam a kitolásnál. Mikor terhes lettem a lányommal megfogadtam hogy sokkal “ügyesebb” leszek. Ennek nyomán próbáltam mentálisan nagyon rákészülni a szülésre. Amit a járványhelyzet is csúnyán aláásott, de maximálisan sikerült úgy végigcsinálni, ahogy elterveztem és ezért nagyon boldog voltam és igen vhol büszke is. Magamra is és a kislányomra is.

De több császáros anyukát is ismerek, most az egyik szobatársam is az volt. Hát le a kalappal előttük. Egy ilyen nagy hasi műtét után, ekkora sebbel, miután megszurkálták a gerincüket ugyanúgy ellátják a babájukat, összeszorított foggal, hang nélkül, becsülettel. Erre legalább olyan büszkének kellene legyenek, mint amilyen büszke én vagyok a szülésemre.

Egy újabb provokált kérdés.

Két babát szültem hüvelyi úton. Büszke vagyok rá, és ügyes voltam. De arra is büszke vagyok, hogy mindezek ellenére csinos vagyok... vagy hogy jól főzök... vagy bármi...

Miért kellene nekem vagy bárkinek lekicsinyleni magát vagy a szülését mert másnak nem sikerult?

Hol érdekli szerinted azt az apukát aki katartikus állapotban van,a gyermeke születése okán, hogy más császárral szült? Eszébe se jut...

Engem nem erdekel ki hogy szült...anyukám császárral ( altatásossal,azt se tudja mi az a szülesi fajdalom). Kicsit sem kevesebb barki másnal a különbség, hogy volt és van annyi esze, hogy nem is erdekli más mit gondol.

Miert kapjuk meg mi termeszetes uton szulok mindig ezt??? Miert ne örulhetne más?

En is eszrevettem mar nehanyaknal, akik buszke mosollyal reszleteztek h h szakadt / repedt tagult stb a vaginajuk kozben, es / vagy azota is bepisilnek honapokkal a szules utan. 😌 annyira irigylesremelto! Ja nem :)

En nagyon elkuldom az ezzel villogokat a busba, foleg azt, aki 38-39. hetre par ora alatt megszult, mivel en tobb mint 41 hetig hordtam a babat, plussz 33 orat szenvedtem mire vegre surgossegi csaszarral orvosilag indokolt dolog miatt vegre csaszaroztak.. ha mar fszmeregetes‘ van, akkor lassuk azert h kie is a hosszabb, ugye...?!

ettol fuggetlenul a LEGTOBB ANYUKA NORMALIS, es csak az veri erre a mellett, aki az elet tobbi teruleten nagyjabol mindenben bena.

Én is azt gondolom hogy csak az néz le egy császárost, akinek a hüvelyi szülés volt az egyetlen felmutatni valója. Vagyis azon kívül, hogy szült egy gyereket mást nem csinált.

Sürgősségi császárral szültem, 6 héttel korábban. Gőzöm sincs mi a vajúdás, vagy a kitolás. Az egyetlen amit ismerek a műtét utáni fájdalom, illetve a mesterségesen adott oxitocin miatti méhösszehúzódások. És tudom milyen császár után 8 órával már lépcsőzni fel-le a PIC-re, és aztán 3 óránként újra és újra megtenni ezt. Viszont szeretem a hegem, mert ott született a nagyon apró fiam akire viszont baromi büszke vagyok, hogy megvívta a maga harcát mikor még nem is lett volna szabad a világon lennie. Hátrányból indult az életben de leküzdötte, na erre valóban büszke vagyok, noha nem az én teljesítményem hanem az övé.

Sok anyukát ismerek de az intelligensebb anyák tudják hogy nem fokmérője az anyaságnak, hogy hogy is jött világra a gyerekük. Nyilván mindenki büszke magára ha termesztesen szült, lehet is! Mint ahogy büszkék voltunk magunkra érettségi, és diploma osztáskor is. Nincs ebben semmi meglepő, amikor teljesíteni kell és az sikerül akkor az ember örül magának. A baj nem itt van, hanem ott ha valaki ebből versenyt csinál és azt gondolja ő aztán mekkora ász volt, bezzeg mondjuk én aki még csak ki sem tudtam hordani a terhességet, nem hogy természetesen megszülni... (nem mintha rajtam múlt volna).

Szerencsére ilyen anyákat csak nagyon távolról ismerek, nem is akarom őket jobban megismerni.

Tapasztalatom szerint az átlag nem ilyen. A legtöbb anya nem csinál ebből versenyt.