Elmesélnétek milyen volt a kórházi tartózkodasotok?

Igen, előfordul, hogy megszidnak, nem kell vele foglalkozni.

Saját cumisüveget vittem.

Az volt megterhelő, hogy én senkit nem érdekeltem már a szülés után. Az elsőnél az újdonság varázsa. A másodiknál meg az első beteg meg hisztis volt, vele kellett lennie a férjemnek. Összességében nagyon magányos voltam. És éhes. Piszokszar a kaja a kórházban.

Szinte semmit nem aludtam. Éjjel a gyerektől, nappal meg félóránként jött vki és szúrt egy tűt a se.g.gembe vagy kitöltetett vmi papírt.

Nekem addig nem vették ki a kanült, amíg nem pisiltem.

Apának legyen ruha mire megindul a szülés. Nálunk a kórházban automatából lehetett venni.

Ha megmondod az allergiádat biztos odafigyelnek, nekem pl egy sima vérvételre is berakták (nem muszáj) aztán mivel nekem magzatvíz szivárgás volt így 12 óra múlva kaptam antibiotikumot bele, de ha nem így zajlik a szülésed nem kell.Oxitocint szoktak néha adni fájásfokozásra, nekem kicsit adtak a végén mert lassultak a fájások, de ez sem kötelező.

Én este szültem, első nap az adrenalintól nem tudtam aludni, második-harmadik este a babáktól.. Szóval aludni semennyire. Az ágyam is szar volt, de ez nem törvényszerű hogy az lesz... Nekem a bent tartózkodás iszonyatosan megterhelő volt lelkileg, de sok függ attól kikkel kerülsz egy szobába, nekem velük volt bajom, második gyereküket szülték, "mindent tudtak", engem lenéztek (elsőgyerekes vagyok), nem segítettek semmiben, elveszve éreztem magam (csecsemősök sem segítettek, túl voltak terhelve, sokan szültek aznap). Nálunk saját cumisüveget, tápszert nem lehetett bevinni, csak a kórháziból ihattak a babák.

Tapasztalatom alapján voltak a tipikus pofavágós szarbaharapott csecsemősök, ők beszólogatnak és "megszidnak", igen, de sok olyannal találkoztam, akik rendesek voltak.

Ha nem is a hóna alatt, de a kórházi/szülőszobai táskában igen.

Az első babámnál 2 ágyas szobában voltam, de egyedül 3 napig. Nem mondom hogy élveztem, de a baba evett-aludt, így volt időm pihenni. Oxis infúzió miatt volt kanül a kézfejemben, de amikor kitoltak a szülőszobáról ki is szedte a szülésznő.

A második babám idén született, ő császárral. Indított szülés volt, így kb az elején kanült kaptam az oxi miatt, hazajövetelünk előtti nap szedték ki.

Ez a 3 nap sokkal jobban megviselt. Lehet azért is, mert itthon várt a nagyobb. Viszont 1 ágyasba kértem magam, ezt nagyon szerettem hogy csak én vagyok, saját fürdővel. 48 óra leforgása alatt, amibe beleesett az indítás és a műtét is, 4 óra hosszát aludtam. Annyira fájt a seb, hogy megmozdulni alig tudtam. Pihenni sem volt időm, mert a lányom kb megállás nélkül sírt, szopizni csak néha sikerült. A műtét hajnalban volt, aznap éjjel fél 12kor vittem el a csecsemősökhöz hogy ne haragudjanak, de szeretnék aludni kicsit mert összeesek a fáradtságtól. Sikerült 2x1 órát... Alig vártam minden nap hogy jöjjenek látogatni, de így sem volt egyszerű mert pont influenza szezon volt...

Ja, cumisüveget vittem, de nem volt rá szükség.

Igen, megesik hogy leszidnak de csak jó értelemben. Bólogatni kell nekik, aztán úgyis azt csinálod/úgy csinálod ahogy te jónak gondolod.

Én jól elvoltam valameddig. Első gyereknél az egész helyzet teljesen új volt, babás szobában voltam mondjuk aludni nagyon keveset tudtam. Hol az enyém sírt hol a többi baba. Volt bizonytalanság is bőven. Kellett neki tápszeres pótlás 4. naptól, mert túl sokat fogyott. A cumisüveget ők adták, tápszert ők keverték ki egészen pontosan. 6 napot töltöttünk bent, eddigre volt a fiam hízása megfelelő.

Másodiknál meg döbbenet, mennyire más volt minden, sokkal magabiztosabban. Csak a meglévő gyerek hiányzott nagyon.

Egyébként nem éreztem lelkileg megterhelőnek. Első szülésnél ez a bizonytalanság érzés otthon is megvolt, kissé megviselt azért lelkileg de nem tenném a kórház számlájára, ez az új helyzet miatt volt, hogy lett egy babánk.

Nem szídnak le de nem érdemes nagyon érzékenynek lenni. Nálunk nagyon túlterheltek voltak a csecsemős nővérek meg melyik nap milyen, volt mikor rohangáltak mint a mérgezett egerek, olyan sok dolguk volt. Ha véletlenül is türelmetlenebbül szólnak hozzád, ne vedd magadra semmiképp!

Nehéz. Ami a legmegterhelőbb számomra a nem alvás. Gyerek előtt nem tudtam, hogy mit jelent, a kórházban már megkezdődött a bemelegítés. Nap közben vagy vizit, vagy látogató, vagy védőnő vagy baba fotós vagy felváltva babaordítás vagy csak egyszerűen rosszul voltam vagy stb. A lényeg, hogy nagyon minimális alvás volt. A csecsemősöknek sok esetben minősíthetetlen viselkedése vannak, bár gondolom ez korhazfuggo is, ahol én szültem ez köztudott volt. Sok kellemetlen helyzet volt, ami ott igazából normális, de attól nekem rossz volt. Reggeli vizitnél :kaka volt? Nézzük azt a betétet és akkor az összes doki belenézett a bugyiba, végtelenségig lehetne sorolni, de nem akarom elvenni a kedved. Gondolom a hormonok is szépen belesegítenek ezekbe a napokba. Az étel nem jó, nekem mindig hoztak be. A kicsi kapott tápszert ehez nem kellett bevinni semmit.

Apukánál legyen ruha, mert sok kórházban nincs. Ha valamit nem úgy csinálsz, sztem 2 véglet, vagy nagyon jó fej ápolót fogsz ki vagy egy bunkót aki pofákat vág és beszól. Próbáld meg teljesen elengedni ezt a dolgot és ne vedd magadra.

Én rettegtem tőle, soha nem voltam kórházban életemben, ez volt az első hogy ott kellett lennem napokig. Az István kórház azt kell mondjam, hogy egy wellness szálló volt még a 4 ágyas szobában is. Komolyan, tök pozitív emlékként maradt meg. Semmiért nem piszkáltak (mondjuk eleve úgy választottam a kórházat, hogy a szemléletünk egyezzen), nem parancsolgattak, nem zavartak kb soha semmivel. Úgy aludtam mint a bunda ha tudtam és csak akkor keltettek ha muszáj volt.

Addig örülj ameddig “csak” szülésnél kell, hogy bent legyél a gyerekkel a kórházban. Amikor baleset érte és a Bethesdában feküdt egy hétig én meg mellette a földön aludtam télen na az volt az igazi buli nem a gyermekágyas osztály, az ehhez képest egy wellness hotel.

Ez szerintem elsősorban kórháztól függ...

Nekem mar rosszul kezdődött,amikor 2 héttel szülés előtt befektetett a doki magas vérnyomás miatt. 8 ágyas szoba,idegen helyen amúgy is nehezen alszom,plusz már a nagy pocak miatt amúgy is kényelmetlenül aludtam. Aztan befektették az egyik barátnőmet is,onnan jobb volt,nem éreztem annyira egyedül magam.

Végül a vérnyomás és egyéb okok miatt császárral szültem,az első felkelésnél volt rossz tapasztalatom. Kifogtam egy savanyú képű 50+ nővért,aki bejött (elvileg) segíteni. Közölte,h akkor most fel lehet kelni,de persze nem segített. A sebem nagyon fájt...,irány a zuhanyzó. Na,ott sem segített semmit,borzalmas volt. Viszont a gyerekemet csak másnap "kaptam meg". Hajnalban szültem,ha a férjem nem jön be délután,akkor nem is láttam volna a babát. Aznap éjjel tudtam aludni,aztan másnap reggel végre hozták a fiamat. A csecsemősök többsége nagyon rendes volt,még a szoptatásban is segítettek. A szobatarsaim is nagyon rendesek voltak. Szóval összességében nem volt olyan gáz,mint gondoltam. Egyedül csak az első felkelés. De én azt mondom,ezen ne is agyalj! Úgyis csak pár nap az egész,otthon meg már a magad ura vagy. Jó babázást kívánok!

Megértem,h így fogod fel,de elmondok valamit. Nem feltétlenül van így,de ha pl.császárral szülsz,akkor több,mint valószínű,h a tejed később fog beindulni,mint egy olyannak,aki simán szüli meg a babáját. Félre ne érts,nem rosszból írom,nem lehurrogni akarlak,de ha a baba veled van a szobában,az a legjobb,amit tehetsz,ha minnél többször mellre teszed. Ez a legjobb neki,és neked is. Minnél többet stimulálod a melled,annál előbb beindul a tejtermelődés. Az első-masodik nap nekem is borzalmas volt,aztán próbáltam türelmesebb lenni,legfőképp magammal,ennek meg is lett az eredménye,mert a harmadik nap megindult a tejem,a babám is elkezdett szépen hízni.

Hidd el,ez így természetes. A kórhazban minden nap látja majd gyerekorvos,ő latja,ha szükség van tápira,felesleges erőltetni,mert utána nem is biztos,h elfogadja az anyatejet. Ezeket nem azért mondom,mert okoskodni akarok,hanem,h segítsek! Sajnos az sem mellékes,h a tápi amúgy sem olcsó. Én hiába tudtam szoptatni a fiam,mivel nem volt eleg jó a tejem,nem hízott úgy,mint kellett volna,így 2 hónapos korától tápit is evett az anyatej mellett,aztán szép lassan teljesen át is állt. 4 honapos volt,amikor csak tápit kapott,aztan elkezdtük a hozzátáplálást.

És még annyit,h amíg kórházban vagytok biztos nehezebb lesz,de otthon már a magad ura vagy. Egy újszülött baba nem csak azért sír,mert éhes. A pocakodban nagyon jó helyen volt,neki is meg kell szoknia az új,kinti világot,és szüksége van a közelségedre. Neki az a biztonság,ha érez. Szóval szoptasd,amennyit csak tudod! Sok sikert kívánok és boldog Anyaságot!