Elmesélnétek a saját szülés történeteket?

Én is olvastam..nem bírja ki az ember lánya 😄

3 hete szültem, előrebocsájtom, hogy nem volt sétagalopp de röpke 2-3 hét alatt újra a régi vagyok 😉

A fájásaim este 8 körül indultak, első baba így nem siettünk, lefeküdtünk még aludni mert korábban voltak jóslóim ezt is annak véltem. Éjfélkor ébredtem meg 3 perces fájásokra, ekkor indultunk. A kórházba vizsgálat után elfolyt a magzatvíz de még totál zárva voltam, kaptunk egy vajjúdószobát a férjem egy dönthető ágyat hogy pihenjünk még mert messze a vége. Hajnalba újabb kontroll, zárva minden NST nem tudta mérni a fájások csúcspontját. A labda nagyon szuper meg az a fém bigyó amivel a fejet lehet maszírozni! Eltereli a figyelmet!

Aztán nap közben sétáltunk, ültünk gugoltumk, feküdtünkt minden volt, délbe még mindig 3 perces fájások, 1 cm...ott kicsit megtörtem. Tovább masszázs, séta, ésatöbbi. 3kor újabb kontroll, 1 cm...na ott akkor mondtam hogy valamit csináljanak mert nyomom 13 órája kicsit már sok....enni nem ettem addig akkor meg már nem lehetett mert kilátásba került a császár. Inni lehetett sőt kellett is. 4ig kézzel tágítottak (nem olyan szörnyű mint hangzik, ha olyan bába csinálja aki ért hozzá és kommunikál veled) de nálam semmit nem segített. Bekötötték az epit, hogy tudjak kicsit pihenni. Fájásom nem volt...vagyis volt csak nem éreztem és ez a bökkenő. A test dolgozik mint az állat akkor is ha nem érzem....6ra annyira legyengültem hogy remegtem, a férjem ott mondta hogy vegyék ki bármit aláír. A doki is így gondolta, ekkor már 24 órája nem ettem, kimerültem. Még egy emelt epi és go a műtő. Semmi extra nem volt a remegésen kívül...mintha elektrosokkolnának...brutális. A férjem a fejemnél volt végig, a fiamat egyből a melljasomra tették, majd miután szétcentrifugáztam szegényt inkább elvitte a férjem. Amíg engem stoppoltak az ő szőrös pucér mellkasán feküdt és kereste a cicit...szegény gyermek 😄

A megőrző szobába ketten voltunk csak..vagyis akkor már hárman, összebújtunk meg minden. Szuper volt..addig maradt a férjem amíg akart, utána bevittek minket a szobába kaptam extra fájdalom csillapítót és reggelig aludtunk. A fiam végig velem volt de bármit akartam jöttek, segítettek! Az első felkelés..meg az utána lévő 10et az ellenségemnek nem kívánom maga a pokol, azt gondoltam hogy onnan csak hullazsákba kerülök ki. Aztán azt mondják mindig jobb lesz..ami igaz de nem azért mert kevésbé fáj hanem mert ott van a baba akit fixtuti hogy nem engedtem volna a 2. Nap a nővérnek fürdetni! Inkább kicsoszogtam 500 métert a csecsemő szobáig...akkor azért elgondolkodtam, hogy reális cél e a nyár végi triatlon váltó mert én nemhogy futni de sétálni nem fogok egyenes háttal arra! De a gyerkőc nagyon jó motiváció így csak mentem és csinátam és voltak jobb napok meg szarabbak de összességében mégiscsak mindig kicsit jobb lett!

Így 3 hét után nem csak a triatlon váltón hanem a félmaratonon is gondolkodom, szóval elég virgonc vagyok illetve odalent is viszket a dolog (veszélyeztetett terhes voltam a 8. héttől nem volt szex) szóval már hiányzik na de még 3 hetet várunk ezzel az tuti!

Pár jó tanács: mielőtt beindulsz a kórházba egyél meg egy fél disznót különben kimerülsz!

Szülés után kezd el időben a hát-has gimnasztikát, gyönyörűen visszahúzza a hasfalat, a haskötőt pedig max éjjel használd!

Sok sikert, könnyű szülést és ne higyj a rémsztoriknak!!

Előre bocsátom : meseszülésem volt, semmi horror, úgyhogy nyugodtan olvasd!

A 39. hét elején (Hétfőn) elmentem a dokihoz vizsgálatra. Felültem a vizsgálóasztalra és a doki felnyúlt vagy könyékig és valami furcsát csinált, de nem fájt.A végén elmondta, hogy leválasztotta a méhszáj belsejéről a burkot, így jobban fogok tágulni. Hazaküldött, hogy szexeljünk sokat, mert a sperma is tartalmaz jóféle hormonokat.

Így is lett és beindult a vajúdás kedd éjjel.És bedurvult a fészekrakó ösztön, mostam, takarítottam és pakolásztam ezerrel. Közben jöttek a fájások, akkor picit pihentem. Ez így ment péntekig , amikor éjjel erősödtek a fájások és gyakoribbak lettek. Reggel borotválkoztam, hajat mostam,beöntést is csináltam magamnak. NST-re kellet mennem, de marha sokan voltak és a fájások kezdtek rendeződni, így inkább a dokit kerestem meg. Mondtam neki, hogy csináljon "Olyat" mint hétfőn. Így is lett, majd hívta a szülésznőmet. A férjemmel elküldött sétálni, majd egy óra múlva mentünk a szülőszobára. Kaptam beöntést, majd bementem a férjem után a szobánkba.Pakolásztunk, betettük a zenét és lezuhanyoztam. Kb, 1 óra múlva jött a doki, hogy burkot repesszen. Onnantól beindult a vajúdás keményen, amit --tudom hihetetlen-nagyon élveztem. Fájdalomcsillapítást nem kértem, meg akartam élni az egészet tudatosan. A burokrepesztés után 10 perccel valami fura köd szállt az agyamba, a külvilág megszűnt, csak a tágulásra, fájásra, légzésre figyeltem. Az ágy mellet térdeltem vagy gumilabdán ültem ez a két póz volt kényelmes. 2 alkalommal fektettek fel, hogy kézzel tágítsanak- fájt, de bőven kibírható volt.

Kb. két órája vajúdtam intenzíven, mikor a szülésznő szólt, hogy lassan feküdjek az ágyra, mert szülünk.Nem igazán értettem mit beszél, csak láttam, hogy szedi elő a sterilizált cuccokat. NEm is értettem mit siet.

Aztán jött megint a doki, és maradt. A fájások közt már nem volt szünet, inkább hullámzott az érzés. És egyszercsak, egyik pillanatról a másikra megszűnt minden fájdalom. Kitisztult az agyam is. Ekkor a doki a fájásmérőre nézett és mondta, hogy nyomjak. De én jobban éreztem, mint az a gép, úgyhogy én diktáltam a dokinak a tempót. Szóval jött a NYOMNI KELL érzés, de valami hihetetlen mélyről, úgyhogy nyomtam.Pihi és újra. Pihi és -gondoltam most már rendesen kéne nyomni- nyomtam és hopp: 3. nyomásra kijött a kisasszony egész teste, burokkal együtt. NAgyon meglepődtem, hogy csak ennyi volt és azt mondtam a férjemnek: most azonnal szülnék. Valami hormonkoktél nagyon megjutalmazott, mert azóta is csak szülni vágyom.

Csodás volt és csendes, nem folyt a vér patakokban és nem kapartam le a falat.

Hozzá kell tennem a legfontosabbat: 36. héttől málnalevél-teán éltem és szedtem a 4 féle homeopátiás szert ami ilyenkor a protokoll.

Így szültem meg 2,5 óra alatt 39 évesen az első gyerekem. Életem legnagyobb és legmeghatározóbb élménye.

Jótanács: Ne félj és bízz a testedben!!!

[link] Ez a szüléshez való, de ott megtaláljátok a szülés előttit is. Tilos mentolos dolgokat használni, de van gyerekfogkrém ami nagyon jó!

A Jánosban szültem. A szülésznőm homeopata gyógyász is.