Hogy láttátok a 2,5 éves gyereketeket amèg kórházba voltatok?

Nyugodj meg, általában sokkal jobban viselik a kicsik ezt a helyzetet, mint amire számtani lehet. Ők is érzik, hogy valami változás történik, hiszen anya, apa izgatott, és normális esetben pozitív várakozással telnek az utolsó hetek. Ez a légkör az ő hangulatát is befolyásolja.

Segíteni azzal tudsz rajta, ha előre felkészíted. Igaz, ilyenkor még nem úgy működik az emlékezet és a racionális gondolkodás, mint a felnőtteknél, de mégis egyszerűbb, ha tudja, mire számíthat. Szüléshez közel az ember lányának nem mindig jut eszébe, hogy pozitív kalandként emlegesse ami közeledik, de azzal is segíthetsz neki, ha az apával kettesben töltött napokról már előre pozitívan, lelkesen beszéltek.

A napi 2x kórházba járkálás tényleg nem 2.5 évesnek való dolog. Hogy fogja megérteni, hogy megint el kell jönni? Minden egyes alkalommal sírni fog. Inkább legyen otthon nyugalomban szerintem is.

Én 5 éves voltam, amikor az öcsém született, engem bevittek látogatni. Kevés akkora traumám van az életemben. Egyértelmű, hogy nem kellett volna engem bevinni, én is nagyon anyás voltam, és teljesen paff voltam, mikor megláttam, hogy egy lila fejű kis pióca rá van tapadva az anyám mellére. És nem is bújhatok oda, és játszani sem fog velem anyukám, és haza kell mennem. Mire hazahozták a tesómat, már utáltam. Persze a 2.5 éves lehet, hogy még nagyon kicsi ehhez, de akkor is, na, én nem vinném látogatni. De főleg nem napi kétszer.

Nem egész 2 éves volt a nagyobbik amikor született a tesója. Mi minden nap bementünk. Mellette persze játszottunk otthon is, játszótéren is, tök jó apás napjaink voltak. Szerintem az a nagyobb trauma ha napokig nem láthatja az anyját.

Egy 2 éves már simán megérti az ilyesmit.

Minimális sértődés talán volt, de akkor a kórházban feleségem csak vele foglalkozott, elmentek sétálni és minden rendben volt. Én addig vigyáztam a picire.

A gyerek addig anyás amíg ott van anya, van választás. Érdekes, idegenek között anya nélkül hirtelen "apás" lesz..

Nyilván azért az nem árt ha apával jó a viszony, pl nem az a pár nap lesz az első amikor ő etet, furdet, altat..

Nálunk volt az unokaöcsém 3 évesen, amikor született a tesója. Őszintén, marhára nem kereste az anyját, olyan jól elvolt, hogy minden csak róla szólt, nagyon élvezte. Azóta is sokat jár ide, annyira szereti. Viszont bevitték a kórházba, nagyon meg volt szeppenve, az egész légkör félelmetes volt neki. Szerintem ez marhára felesleges kör volt neki, nem tudom mennyire traumatizálta, de simán lehetséges.

Na szóval én azóta úgy vagyok vele, hogyha lesz második a nagy nem mászkál be, inkább bulizzon valakivel a nagy 4 napig.