Hogyan éltétek meg a szülést?

Az elsőt indították, 23 óra intenzív 2 perces fájásos vajúdás után sürgősségi császár lett. Borzasztó volt mindkettőnknek.

A másodikra felvérteztem magam, ésszerű keretek közt minden áron vbac, a lehető legtermészetesebben. Sikerült, csodálatos volt nekem is és a férjemnek is.

A harmadik és a negyedik ezután már teljes nyugalomban született, szintén fantasztikus volt. Igyekeztem mind a 4-nél a fájdalmat jóként felfogni, hiszen ez vitt előre. Ha csak a szülésen múlna, lenne még vagy 10 gyerekünk. 😄

Ne aggódj rajta nagyon,nem tudhatod előre úgysem,hogy fog alakulni :-) ahanya ember,annyi szülés.

Nálunk hajnalban elfojt a magzatvíz,4re értünk be a kórházba. Addigra már 5 perces fájásokkal.8 órát vajúdtam. Az 5 percesekból kb egy óra múlva 3 percesek lettek,nem sokra rá 2 percesek. Azt hittem ott a vég. Sose paráztam a szülés miatt,úgy gondoltam nem lesz annyira gáz. Inkább a kórházi bentléthez nem volt kedvem. De sose gondoltam,hogy ez ennyire fájdalmas. Igazából nem lehet leírni... a 2 perces fájások tartottak kb 4 órán át. Aztán sűrűsödtek. Végül kaptam edát,de elég sokára tudták beadni,addigra a nagy része eltelt a vajúdásnak. Hatalmas könnyebbség volt. A végén a kitolás gyorsan ment,kb 10 perc volt az egész. Nem is volt olyan fájdalmas mint számítottam,pedig addigra nagyjából kiment az érzéstelenítő. Az viszont elképesztő,hogy ahogy megszületett,a fájdalmat mintha elvágták volna.

A férjem végig ott volt. Szegény nagyon szeretett volna segíteni,de nyilván nem tudott. De nekem nagyon jól esett,hogy ott volt. Miután megkaptam az edát jól eldumáltunk,viccelődtünk. A köldökzsinórt ő vágta el.

Amiben igazam volt,hogy a kórházban ritka unalmas és kényelmetlen volt. Volt gátmetszésem,és azzal a magas kórházi ágyak elég kínszenvedés. Alig vártam,hogy hazaérjünk.

De ne aggódj,az idő megszépíti. Aztán lehet élvezni a babázást :-)

Én végig rettegtem a terhességemet mert annyira féltem a szüléstől. A fájdalomküszöböm a béka feneke alatt van, rettegtem, hogy a vajúdás fájni fog, elájulok stb. Nekem is terhesség alatt meséltek rémtörténeteket 20 órás vajúdásokrol, fájdalmas gátvágásokról. Emlékszem nagy meleg volt, szokásos vizsgálatra kellett bemennem. Hamar jött a dokim aki megvizsgált, majd közölte, hogy meglepi, hogy csak most jöttem be, mert nagyon kivagyok tágulva, én éppen szülök. De meglepetésemre nem voltak fájdalmaim, leszámítva olyan fájdalmat amikor megjön, és kicsit görcsöl a menzetem miatt a méhem.Nehezen is hittem, hogy itt az idő. Örömömre a szülőszobában a falon volt falióra, és ma is emlékszem az időre. 11 óra 21 perc volt. Doki mondta, hogy nem tetszik neki, hogy bár nagyon kivagyok tágulva, ilyenkor már megindul a szülés, nekem már 2-3 perces tolófájdalomnak kéne lenni de nincs. A legnagyobb gondom az volt, hogy szomjas voltam, szinte teljesen kiszáradtam. A doki úgy döntött ad egy injekciót ami beindítja a folyamatot. Nem sokkal rá egészen pontosan 11 óra 42 perckor megszületett a fiam. Még a gátvágást sem éreztem.

Nagyon örültem, hogy könnyű, gyors szülésem volt. De ennek ellenére többé nem vállalkoztam rá, még úgy sem, hogy pár évvel később amikor elütöttek ( csak a lábam tört el, nem lett komolyabb hál istennek) a kórházban vizsgálatokból kiderült, hogy bár kicsi a fájdalomküszöböm, de egy hibás gén miatt a fájdalom jóval később jelentkezik mint az átlagembereknél. De amint jön, már fáj is..Talán ezért nem éreztem a szülés fájdalmát sem olyan erősen, mert mire előjött volna, már túl voltam rajta.

Nagyon nehéz szülèsem volt, mégis nagyon jól éltem meg.

/Gyors vajúdás után 2 h kitolás, leesőbszívhang, hasból kitérdelés, vákuum/

Van egy könyv, kicsit spirituális, ami bár tôlem távol áll, a hangulata sokat segített. Átjött a "meg tudom csinálni" érzés

/Útmutató a szüléshez/

Nem kell félned és sose más tapasztalatát nézd,mert szerintem nincs 2 egyforma szülés :) De azért leírom az én történetem is.

Július 5.én született meg a kisfiam akivel a terhességem is rémálom volt. Szülés előtt 3 nappal elkezdtem vérezni,bementem a kórházba, hazaküldtek azzal,hogy tágulásos vérzés,menjek vissza 5 perceseknél. Másnap hajnalban elkezdődtek,délután 5re rendszeresek lettek.Bementem újra,de tágulás híjján aznap bent tartottak a vajúdóban.Kaptam fájdalomcsillapítót, amivel kidőltem pár órára.Hajnal 2től baromi erősek lettek a fájások, már 2-3 percesek de még mindig csak 1 ujjnyi voltam.Reggel 9kor végre bevittek a szülőszobára de még jó sokat hagytak.11kor elfolyt a magzatvíz,2kor megkaptam az oxit de 3ig semmit sem tágultam még akkor sem. Akkor végre eldöntötték,hogy császároznak. A fájásaim már olyan sűrűek voltak,hogy egybefolytak így örültem,hogy végre túlleszek rajta. Viszont várni kelett a műtőre majd 1 órát majd mikor már majdnem felkészítettek teljesen,tolófájásaim lettek.Akkor megnéztek mégegyszer és mosolyogva mondták,hogy maradunk mert szülünk. 50 perc után végre megszületett kisfiam természetes úton.Minden elmúlt egyből,újracsinálnám még ezerszer érte ezt a 3 napos kínlódast :)

9-én született a kislányom 😊 Előtte nap reggel kezdődött jósló fájásokkal, majd éjféltől rendes fájásokká váltak, bár én azt nem tudtam, mert nem voltak rendszeresek. (ugye 5 perceseknél megyünk kórházba) 9-én hajnalban elment a nyákdugó, szülésznőm berendelt 9-re és már két ujjnyira nyitva voltam. 11-kor két lehetőség elé állítottak: oxy+eda+burokrepesztés vagy háborítatlan szülés. Az elsőt választottam, 12-kor bekötötték az oxyt, 14.40-re meglett a baba. Leginkább a kitolási szakasz fájt, a gátmetszést meg éreztem.

A párom végig bent volt, semmi "olyat" nem látott, kicsit tehetetlennek érezte magát, mert csak állt/ült mellettem és fogta a kezem, a végén meg tartotta a fejem, de nekem sokat jelentett, hogy bent volt és számára is csoda volt az egész ☺️

Tényleg nincsen két egyforma szülés. Könnyű mondani, de ne parázz rá! Ha eljön az idő, akkor az ember úgyis csak úszik az árral, mást nem tehet. Amint kibújik a pici az ember tényleg megkönnyebbül, a fájdalomérzet megszűnik és minden békés lesz.

Indítottak a 41. héten, imádtam mert tudtam, hogy időpontra bemegyek és nem kellett izgulnom, hogy mikor kell ugrani. Kaptam ballont este, hajnalban burkot repesztettek, nem haladtunk 4 órán át majd kaptam oxyt és akkor beindult rendesen, ezután 5 órával gátvédelemmel a kezemben volt a kisbabám. Csodálatos szülésem volt, állami kórházban, háborítatlanul, nem kellett vágni, varrni és volt 2 óra aranyóránk. A férjem végig mellettem volt, segített, borogatta a fejem, hozott vizet stb. Ő azt mondta csodálatos élmény volt amit minden apukának tanácsol, hogy élje át mert csak egyszer születik egy baba, egyszer van lehetőség ott lenni és szerelembe esni. :)

Az indításról sok rosszat hallani, instán is egy csomó önjelölt nagyokos rémisztget, hogy milyen rettenetes de nem feltétlenül az mint ahogy a példám is mutatja. A terhességem alatt egy kicsit sem féltem, tudtam, hogy a baba ki fog jönni ha parázom ha nem, ellenben a stressz nem fog rajtunk segíteni. Sok szülős videót is néztem, ezek is hasznosak. Ezeket a rémtörténeteket, meg okoskodó instagram oldalakat meg felejtsd el, a legtöbb pont a célja ellenkezőjét éri el és beijeszti a nőket meg nyomást gyakorol rájuk. A császárról nem tudok nyilatkozni de ha úgy születne egészséges kisbabám akkor azt tartanám csodálatosnak hiszen akkor és úgy született a gyermekem. :)