Császáros kismamák! Megírnátok, hogyan éltétek meg a "szülést"?

elsőként állj úgy hozzá, hogy szülés, és nem "szülés"...

Ne magyarázd be magadnak, hogy ettől kevesebb leszel, mert nem

Szia!

Én 3 éve szültem császárral.A lányom a kezére és a lábára tekerte a köldökzsinórt, szegénykém még vajúdás közben is ficánkolt.Első kitolásnál leesett a szívhang és a dokinőm közölte, hogy nem bánnám-e ha megoperálnának, mert a pici nem úgy bírja a dolgot, ahogy kellene.Természetesen beleegyeztem, javarészt azért, mert nem akartam, hogy a kislányomnak bármiféle baja legyen.Na meg a fájdalom is pikk-pakk elmúlt, ahogy megkaptam a gerinc érzéstelenítést :)

Ne aggódj a császár miatt, én a tulajdon férjemtől kaptam meg (persze csak viccnek szánta de nem jól sült el), hogy belőlem kivették a gyereket és nem pedig szültem.Én meg megmondtam neki, hogy Isten az atyám megszültem volna háromszor egymás után is, ha biztosítanak az orvosok afelől, hogy semmi baja nem lesz!Na azóta a férjem sem mer ilyesmit mondani!Persze még mindig az az általános, hogy a császár a könnyebb megoldás, de nagyon sokan nem látnak bele a miértbe és könnyen ítélnek, de ha ők is abba a helyzetbe kerülnének nyilván más lenne a véleményük.

Maga a műtét 25 perc, nálunk 2 orvos operál.12 órát kellett feküdnöm, addigra kiment a gerinc érzéstelenítő, utána le kellett zuhanyoznom.Reggel szültem, este zuhanyoztam, másnap reggel vették ki a katétert mert fel tudtam egyedül kelni.

5 napig voltunk bent, a császárosok csak 1 nappal vannak tobább átlagosan mint a természetesen szülők, de otthon aztán keményebb a helyzet.Oké tudom, természetes szülésnél a gátseb fáj, de az sem piskóta, hogy 1 hetes nagy műtéti heggel látsz el otthon egy újszülöttet.Szerintem elismerés illetné a császáros anyukákat.

Nem foglalkozz senki véleményével, az állapotod sajnos nem engedi, hogy természetesen szülj, ez van, de attól még a te babád és ugyanúgy fogod imádni mintha természetesen szülted volna :)

Könnyű szülést és lábadozást kívánok Neked!

10 hetes kismami és 3 éves kiscsaj anyuja (valószínűleg a kistesó is császáros lesz, de nem agyalok ezen :) )

Csodálatos császáros szülésem volt, olyan, hogy ha lenne tesó, őt sem kívánnám szebben és jobban a világra hozni.

Nekünk 40+6 napra indítás volt, reggel előkészítés után a liftben elkezdett folyni a magzatvíz, így repesztésre nem volt szükség. Bekötötte a szülésznőm az oxit, szépen lassan kaptam, de nem tágultam, nem volt fájásom, pedig az összehúzódások jók voltak.

Én bíztam a császárban, de amíg a dokim nem mondta s nem kezdett felkészíteni a szülőszobán, addig nem mondtam, neki, csak akkor. Megkönnyebbültem, a félelem átcsapott eufóriába :) akkor azt mondta, nincs értelme várni: sem arra, hogy történik valami, sem arra, hogy romlik a szívhang. Így 8 órát voltam a szülőszobán, anyukámmal, férjemmel és a szülésznőmmel, végig röhögtük és sztoriztuk a napot. A műtőben végig beszélgettünk, kíváncsi voltam, mi történik a paraván mögött így mindent mondott a dokim. A legcsodálatosabb dolog volt, amikor az arcomhoz tartották a fiamat és egymás szemébe néztünk. Mire az osztályra vittek, addigra ő is ott volt a férjemmel, szopizott, s aztán 2 óránként éjjel hozta a nővérke. Reggel felkeltem (nehezen, de óráról órára jobb lett) 1 ágyasba tett a dokim és attól a pillanattól elláttam magunkat. 18 hónapos a fiam, még szoptatok. Minden fejben dől el. Ma már bánom, hogy nem kértem. De jobb így. A bátyám sajnos egy fogós szülésbe halt bele, mert a dokim nem császározta meg anyukámat.....

én is ezen az idézőjelen akadtam ki a kérdésedben..ez egy badarság...a lényeg az,h mketten egészségesen gyertek ki a kórházból..Nekem nem jelentett különösebb törést sem az életemben,sem szoptatásban,lányommal való kapcsolatban...így jöttünk ki mindketten jól a dologból...

Nekem egy ember volt,aki beszólt emiatt,h én nemis szültem,és ő "meg akar szenvedni a gyerekéért"...Én akkor bőszen bólogattam neki,h oké,gondoljon amit akar,az ő "szegénysége" nem az enyém...A sors fintora,h azóta ő is szült,császárral...na azóta pont az ellenkezőjét hangoztatja annak,amit anno nekem mondott..Pár héten belül szülöm a másodikat,még kérdéses,h hogyan.Dokim benne van a természetes szülésben is,ha minden rendben zajlik,ha nem,akkor megint császár,majd eldől...egy dolog miatt nem akarok császárt,nagyon rosszul viseltem a műtét utáni fejfájást,azt soha többé nem szeretném átélni:)

Szia!

Én novemberbe szültem császárral.A terhesség elején nekem is úgy volt,hogy hüvelyi úton fogok szülni,de mivel a baba ülő helyzetbe volt,már kb a felétől és nem mozdult semerre így onnantól tudtam,hogy császár lesz.Én csak azért sajnáltam,hogy nem szülök,mert szerettem volna ha benn van a párom,és ezt ketten éljük meg.Meg hogy utána rám rakják a babám.De nekem semmi olyan nem jutott eszembe,hogy ezért kevesebb vagyok.De sajnos nekem úgy jött össze,hogy megtapasztaltam a vajúdást,mert nem volt anesztes orvos,és mire jött addigra,már kevesebb mint 2 perces fájásaim voltak.Nekem megváltás volt a császár.Ha lesz következő azt is csak császárral.Amúgy lehet a szülés könnyebb,mert nem érzel semmit,de utána azért az első felkelés nem egyszerű.De nem szabad elhagyni magad és hamar rendbe jössz. :)

Tesómnak sima szülés után volt császárja, és hát... nagyon rosszul élte meg. Iszonyúan fájt neki, ráadásul altatták, így a szülés napján nem is látta a picit... Neki rossz volt- de nagyon sok másnak jól sül el. Nem leszel kevesebb attól, hogy nem sima szülésed lesz, nem te magad nyomod-préseled ki magadból a kicsidet és így - műtéttel hozod világra, a lényeg, hogy mindketten egészségesek legyetek.

Egyébként az sem hülyeség, hogy szeretted volna átélni a szülés élményét. Bízz benne, hogy majd a tesónál sikerül.

Tesóm azt mondta- és azért őt idézem, mert mindkét féle szülésben volt része, hogy "nem érti, hogy ezt (a császárt) hogy kéri valaki".

Szóval tesóm rosszul élte meg, sajnos.

Remélem hogy a te szülésed jól fog elsülni!! Drukkolok!! Majd írd meg!!!

Októberben szültem császárral, pont olyan problémák miatt, mint amik neked vannak. Bementem reggel a kórházba, nagyon magas volt a vérnyomásom, és nagyon vizes is voltam, ennek a tetejébe fájásgyengeségem is volt, a ctg szerint már elég komoly fájásaim voltak, de nem éreztem semmit. A dokim mondta, hogy kivesszük, és ennek így utólag nagyon örülök, hogy nem kockáztatott. A vérnyomásod hatással van a babára is, az ő érdeke is, hogy minden rendben legyen, és a sima szülés magas vérnyomással elég kockázatos.

A műtét egyébként kb 35-40 perc volt, kb. 5-10 percen belül kint volt a baba, a maradék időben pedig kitisztítottak, összevarrtak. Nálam elég sokan bent voltak, kb vagy 8-an, mindenkinek meg volt a maga dolga, de nagyon normális orvosok, nővérkék és aneszteziológus, végig beszélgettünk, poénkodtak, sztorizgattak. Nekem pozitív élmény volt, egy percig nem gondoltam, és azóta sem, hogy kevesebb lennék, mert nem természetesen szültem. :) És még valami... műtét után 8 órával fel tudtam kelni, ellátni magunkat, zuhanyozni, stb. Kitartás ;)