Most őszintén: ismersz olyan nőt, aki azért nem szoptat, mert félti a melle alakját?

Sajnálom, de én is örülök neki, hogy (itthon legalábbis) a többség a szoptatást választja. Én sem kövezek meg senkit azért, mert nem próbálja meg, de szerintem sem normális, mindazért, ami feljebb elhangzott.

Azt észrevettétek egyébként, hogy mindig az jön elő az ilyen témáknál, hogy az anya így meg úgy van, hogy attól még bárki lehet jó anya, hogy nem szoptat stb. De mi van a gyerekkel? Mert persze, sokféleképpen felnőhet egy gyerek, anyatejen és tápon, sőt, még rendes tehéntejen is (régen ez utóbbi volt inkább). De vajon neki mi a legjobb? És egy anya miért nem képes ebben az esetben is arra figyelni, hogy a gyerekének mi a legjobb?

Nem, nem én írtam ki a kérdést. A korábbi hsz-eimben felvetett kérdéseimre hivatkoztam, amikre sajnos kevés konkrét válasz érkezett. És mivel folyamatosan be vagyok jelentkezve az oldalra, nem tudnék egyszerre kommentelni és hozzászólni is. Sebaj. ;)

Én pontosan ráismerek magamra!

Mindent csináltam és csinálok gyermeknevelés közben:ismerjük a cumit,külön szobában alszanak a gyerekeim tőlünk,nem rohanok ha sír,adtam nekik kakaót,hordozóba mentünk vásárolni,kiabálok ha már plafonig vagyok velük,rácsapok a kezükre,tanítom őket jó embernek lenni és szerintem mindez ehhez hozzátartozik.

Egyvalamit csináltam ezek szerint jól:szoptattam őket.