Most őszintén: ismersz olyan nőt, aki azért nem szoptat, mert félti a melle alakját?

Olvastam a kommented, Kérdező, de ezt az egyetlen kérdést muszáj feltennem:

Abból kiindulva, amit az utolsó hozzászóló írt, hogy a mell ilyenfajta kettős funkciója valahogy idegen - akkor mi a helyzet a szexszel? Konkrétan, a hüvelyi közösüléssel? Azon részünket is ugyanígy két dologra használjuk: a párunkkal való intom együttlétre és később a gyermekünk megszülésére. Az egyik itt is egy érzelmi, misztikus történés, a másik egy szimplán biológiai folyamat. Nincs párhuzam?

Mindezt pusztán kíváncsiságból kérdem, nem provokálásból. Remélem, a megfogalmazásból is kitűnik.

A párhuzamot nem találom jónak!

A születés magától indul el, semmit nem tehetsz ellene, ha épp rossz helyen vagy és a szervezeted alkalmas rá, egyedül is megszülöd a gyereket, ha akarod, ha nem. Nekem spec. császármetszés volt.

Másrészt a szoptatás választás kérdése, pont azért mert van tápszer nem kell szenvedni.

A tápszeres gyerek jobban és nyugodtabban alszik, ezt nem én mondom, hanem gyerekorvosok.

Visszatérve a kérdéshez a szoptatás hanyagolásával sem olyan a mellem, mint amilyen volt, kicsit nagyobb lett.

A többi dologban csak önmagamat ismételném, ld. korábbi válaszom.

Én 2 olyan anyukát ismerek, aki azért nem szoptatott, mert szerintük az fáj és különben is természetellenes. Meg se próbálták, egyből tápszert adtak a babájuknak, már a kórházban kérték.

Először fura volt nekem ez a gondolat, de végül is nem az én gyerekem.

Ettől függetlenül mindkét anyuka jól neveli a babáját, jó anyának tartom őket.

Ja és mindkettő császárral szült, nem akartak természetes szülést. Elintézték a dokinál mondvacsinált indokkal a császárt.

Akkor tegyük fel, hogy az ember lánya tudatos döntés eredményeképp lesz terhes és utána tudatos döntés eredményeképp szüli meg a babáját hüvelyen keresztül. A folyamat már simán megy magától, persze, de te is kellesz hozzá.

Szerintem igenis van párhuzam: mert mindkettő (szülés és szoptatás is) döntés kérdése és ugyanannak a természetes folyamatnak a részei. Csak szerencsére vagy épp inkább sajnos, vannak a folyamatnak olyan pontjai, ahol az ember kibújhat a "munka" egy része alól.

És hát igen, ennél már csak egy lépéssel van tovább, amit feljebb is írtak, hogy valaki már szülni sem akar, nemcsak szoptatni, ezért programcsászározik és rögtön tápszert kér. Nem tudom, ilyen esetben már nekem is az jut eszembe (nem bántó szándékkal ugyan, de), hogy akkor miért szeretne gyereket? Megtervezni, kivitelezni, kihordani rendben, de szülni és ilyen módon táplálni miért nem? Ha rosszindulatú lennék, még azt is megkérdezném, hogy esetleg a kihordást is csak azért, mert muszáj? De akkor a szülést és a szoptatást miért nem? Ez is természetes, akárcsak az előzőek. Azért nem, mert ezeket lehet a legkönnyebben "megúszni"?

Szóval túl sok a kérdés, túl sok mindenbe lehet belekötni. Én ezt a hozzáállást akkor sem látom konzekvensnek.

Most mindezt nem ellened írom, csak elgondolkodtam azon, amiket olvasok.

Személyesen még nem találkoztam olyannal, aki konkrétan esztétikai okokból nem akart szoptatni. Olyannal igen, aki más miatt elutasította, pl annyira szexhez kapcsolódó testrésznek tartja, hogy valahogy nem tudja a baba evésével összekapcsolni, illetve olyannal, aki valamiért undorodik az egésztől, de olyannal is találkoztam, akinek meggyőződése, hogy az anyatej tele van méreggel és jobb a babának a tápszer vagy amit már említettek, hogy nem tartja higiénikusnak.

Nem hiszem, hogy ez akkora nagy gond, szuper jó anyuka mindegyik. Bár megérteni nem tudom, én nagyon szerettem szoptatni, de elfogadom és tudom, hogy nem ettől lesz valaki jó anya és a gyerek egészsége és boldogsága sem ezen múlik.