Mindenki szeret szoptatni?

Minek fejsz?Szerintem felesleges a tejed a babád igényeihez fog igazodni!!!Nekem 4 hónapos a babóm és sosem fejtem..ha éreztem hogy kicsit csomós miközben szopizott maszírozgattam a mellem. Azt nem írtad hogy mennyi idős a fiad,de elméletileg 5-10 perc szopizás elég kell hogy legyen neki,lehet ezért nem kér többet,mert jól van lakva.

Nálunk is eleinte 40-45 perceket evett...míg egyszer csak begyulladt a mellbimbóm..még etetni is alig tudtam...védőnő tanácsára 10 perc után levettem a ciciről....azóta is szépen fejlődik...és nem eszik gyakrabban sem.

A kérdésre válaszolva..igen én nagyon szeretek szoptatni..örülök,hogy nem kell tápszerhez nyúlnom.Boldoggá tesz hogy tudom táplálni a kisfiamat,és ami még tök jó..mindíg kéznél van!

Ne add fel..ha rendeződik meglátod tök jó dolog..ne kötelességből csináld...ne görcsölj rá.Próbálj ki egy napot úgy hogy hamarabb leveszed a ciciről..és nem fejsz..attól még nem fog begyulladni a melled!!!Ha nem próbálod ki..nem nagyon lesz neked sem könnyebb. 4 hós babó anyuja

Szerintem nagyon nem jó tanács, hogy rövid ideig szoptasd!!!

Én azt gondolom, hogy nem szopik elég erősen, ügyesen, egyrészt, mert pótlást kap (üvegből?), másrészt, mert a bimbóvédő eléggé megnehezíti a szopást(!). Ahhoz, hogy jobban kiürítsen, ezen a két dolgon kéne változtatni! A pótlást azért kéne elfelejteni, mert így ahhoz szokik hozzá, hogy nem kell megdolgoznia a tejért (lusti babánál ez nagyon "veszélyes"). A bimbóvédőt pedig akkor érdemes lecsempészni a mellről, ha félálomban vagy éjjel szopizik, ilyenkor várhatóan jobban fogja tűrni a csupasz bőrt. Mindkét módszert tudatosan és kitartóan kell csinálni, pár nap alatt még nem valószínű, hogy átáll. (Mi 4 hónaposan hagytuk el ugyanígy.)

Szerintem nem jó tipp, hogy csak rövid ideig hagyd szopni - ha nem tud elég erősen szívni, pláne nem fog elég tejhez jutni! Ez az éheztetős időhúzás inkább azoknál a babáknál működhet, akik már elég nagyok, ügyesek és rövid idő alatt is képesek kienni a mennyiségüket.

Az, hogy ilyen sok tejed van, önmagában szuper dolog:), de az lenne az ideális, ha ez mind a babába menne. Én továbbra is azt javaslom, hogy próbáld fokozatosan visszavenni a fejést (ne ürítsd ki teljesen) és ha szedsz valami serkentőt, azt rögtön felejtsd el. Ha ez most nem segít, akkor sajnos nem tudsz mást tenni, mint továbbra is kifejni, amit muszáj, mert a mellgyuszi tényleg elég fájdalmas. (Nekem megvolt a 3.:) Egy kis szünet után próbáld újra a csökkentést, hátha egy idő múlva már jobban reagál a szervezeted.

Kitartás! :)

Arra reagáltam, hogy szerintem nem ebben a témakörben kellene hangoztatni, ha valaki "utál" szoptatni. Újabban egyre több ilyen hozzászólás kerül ide fel és most már én is kezdek kicsit besokallni tőle, pedig igyekszem objektív lenni.

Nyilván nem mindenkinek megy a dolog tökéletesen és tényleg nem muszáj szeretni sem. De én azt látom, hogy az ennyire negatív hozzászolásoknak nem sok értelme van, csak szítják a feszültséget és tovább rombolják azon anyukák maradék akaraterejét és kitartását, akik még küzdenek a szoptatás megtartásáért.

De bocsánat az off-ért.

Értem mi a gondot, de nézd azért meg a másik oldalát is. Ilyen kérdéseknél esetleg kiderülhet, hogy tudunk segíteni valakinek, akinek így könnyebben fog menni a szoptatás és esetleg megszereti.

A másik, hogy tényleg nem mindenki szeret szoptatni, mert nem mindenkinek jó érzés és van akinek egy kínszenvedés. Szerintem jó, ha az ember tudja, hogy nem csak ő érez így!

Nekem szerencsém volt, nem volt gondom a szoptatással, nagyon szerettem, de el tudom képzelni, hogy ha egy kínlódás az egész, akkor másfajta érzelmek is kapcsolódnak hozzá és ezeket is meg kell beszélni.

Hidd el, tudom, miről írkálok.. ;) Nekem 11 hónapomba(!) került, amíg teljesen megszoktam a szoptatást és végre meg tudtam nyugodni, hogy jól csinálom. Addig nekem is merő frusztráció volt az egész, minden napom ekörül forgott, én sem tudtam neki teljesen örülni. De túljutottam ezen és már több, mint 2 éve szoptatok, mára a legnagyobb elégedettségben. :)

Szóval nem azzal van gondom, ha valakinek nehéz, mert én is tudom, hogy milyen kínlódni. És az sem baj, ha mások is elmondják, ha nekik is nehéz (volt), mert a gyakorlati tanácsokon kívül nagyon is sokat számít ilyenkor az empátia és a közösség-érzés!

De azt már kifejezetten ártónak tartom, ha valaki már-már büszkén, de legalábbis jó hangosan és újra és újra hideti (főleg egy támogató indíttatású témában), hogy ő ezt már nemcsak, hogy nem szereti, hanem utálja, gyűlöli, fúúj.. Még akkor is, ha mindez igaz.

Mert ennek a fórumnak csak egyik célja az, hogy beszélgessünk egymással, hogy elmondjuk a saját (időnként negatív) tapasztalatainkat úgy, ahogyan vannak. - A másik viszont az, hogy hasznosan, támogató jelleggel válaszoljunk a feltett kérdésekre.

És lehet, hogy az adott kérdező elhatározását nem ingatja meg, ha ennyire elutasító választ is olvas, de a tapasztalataim épp azt mutatják, hogy az ember könnyen "elcsábulhat" a kényelmesebb(?) megoldás felé, főleg, amikor nehézségei vannak. Az ember általában törekszik a kényelemre, a harmóniára és kerülni igyekszik a problémákat, nincs ezzel baj. De néha nem ez a "jó" út és ezért azt sem tartom jónak, ha valaki nyíltan vagy közvetetten, de efelé motiválja a másikat.

Mindezt nem személyeskedésként írtam, de ez az én meglátásom. Nehéz a tanácsadói "pálya", mert azt is meg kell tanulni, hogy hogyan lehet/szabad/érdemes fogalmazni ahhoz, hogy tényleg hasznos legyen a mondanivalód. Én épp ezért próbálom meg kerülni a szélsőséges megjegyzéseket.