Mit csináljak, ha nem akarok szoptatni?

Önző dög aki tudna szoptatni,de a melleit félti

Nos! Én vagyok az, aki undorodott a szoptatástól. Mindent megtettem, hogy szoptatni tudjak ennek ellenére is. Most már leírom a teljes történetet, hogy ne csak azt olvassátok, hogy én istenítem a tápszert és egy lusta dög voltam szoptatni... 9 hónap. Ennyi volt adva, hogy felkészüljek a szülésre, de nem tettem. Azt hittem, sétagalopp lesz. Az utolsó hetekben minden bajom volt, a kiírt napon megszületett a babám, 4 óra vajúdás után megcsászároztak. Azt mondták, felesleges tovább várni. Tudod.. nekem a szülés az egy vízválasztó volt a régi életem és az új életem között. A kórházi napokat pokolként éltem meg. Ott volt egy gyönyörű kisbaba és én nem tudtam mit kezdeni vele. Mondták, hogy szoptassak, szoptattam. Tök jó volt, tényleg és most nem hazudok. Jó érzés volt. Csak ő és én voltunk. Aztán hazajöttünk. Az első pár ÓRÁT végigaludtuk. Majd arra keltem fel, hogy megjöttek sógoromék és sógornőm elkezdett a szoptatással csesztetni.. nem tudok rá jobb szót. Minden nap átjött, én meg nem mertem elküldeni mert féltem, hogy alánk tesz, ha megharagszik (tudott volna pl összeveszíti a páromat a testvérével, anyagi kárt okoz nekünk, de ezeket nem részletezném). Mondta, hogy mérjük minden etetésnél a gyereket, mert, ha nem gyarapszik a súlya, akkor kórházba kerül. Beleszólt abba, hogy hogyan szoptatok, direkt kényelmetlen pozíciókat mutatott nekem, megfogta a mellemet, és kimasszírozta belőlem a tejet, ellenem hergelte a páromat (Mikor valamit megbeszéltünk, akkor pont az ellenkezőjét állította.) Ha nem szopott eleget a gyerek, visszatette a mellemre és volt 2 óra is egy szoptatás és ott ült mellettem és nézte. Aztán mérte a súlyt. Védőnőm azt mondta, igény szerint szoptassak így azt tettem, de megtudta és jött és mondta, hogy nem lesz tejem, ha nem szoptatok 2 óránként 2*20 percet így szoptattam. Volt, hogy több napot nem aludtam. Azt mondta, őt nem érdekli, hogy fáradt vagyok, én már nem számítok. Fájt a mellem, mert véres volt és sebes és a fáradtságtól már jojózott a szemem. Nem akartam szoptatni. Megbeszéltük párommal, hogy fejek, mert olvastam itt a gyakorin, hogy sok nő tudott sokáig fejni és nem apadt el. De ő jött, hogy elapad és a többi párom meg beparázott, rákényszerített a szoptatás folytatására, de megegyeztünk, hogyha sikerül mellette egy cumisüvegnyit fejnem akkor éjszaka végre aludhatok és hátha kipihenten jobban látom a világot. De jött megint sógornőm. Mi az, hogy én aludni merészelek, miért akarok pihenni, ez az időszak nem erről szól stb. Nem pihentem. Párom aludt éjszakánként, én nem. A fáradtságtól nyűgösebb voltam, a pokolba kívántam ezt az egész szoptatás dolgot, amennyire kedvem volt hozzá az elején, annyira megutáltam. Nyűgösebb voltam, sokat kötekedtem, veszekedtem a férjemmel. Nem hízott a gyerek, pedig etetett napi 5* a férjem (nem szó szerint, csak leültetett enni), napi 3 l vizet ittam, napi fél l mecsek teát ittam, 5 szem homeós bogyót szedtem naponta, ittam barna sört, ettem dinnyét stb.. mindent amitől megindul a tej. De a végére annyira kikészültem (több napos nem alvás, fáradtság, ringatás stb), hogy a férjem egy kiadós veszekedés után azt mondta, neki többet ér a családja, mint az, hogy anyatejes vagy tápszeres. És egy idő után neki is megtetszett a tápszer, azt mondta, nem is érti, miért erőltette a dolgot, mikor látta, hogy csak szenvedünk. A gyerek sírt, mert éhes, én meg sírtam, mert fáradt voltam, mert nem volt tej, mert nem mertem szembeszállni a sógornőmmel... a mai napig nem merek szembeszállni vele. Belerángatott egy gyermekágyi depresszióba, ami amúgy is kialakulóban volt nálam, mert mikor hazajöttünk, minden arra emlékeztetett, ami régen volt, tudatosan a szülés előtti életemet próbáltam élni. Nemrégiben is beállított, hogy leellenőrizze az én gyerekemet és elérte, hogy a régi családi ház (páromé és testvéréé) tartozását csak MI fizessük. Cirka 400.000 forint. Meg jött a kiselőadását tartani, hogy ne menjek vissza dolgozni, maradjak gyesen, adjuk el a kutyámat, mert sok pénzt elvesz, ne vegyünk magunknak semmit, ne tanuljak gyed alatt, mert úgy sem fog menni, ő is segítséggel végezte el az orvosit, meg ne hasonlítsam már össze egy tanfolyammal, majd, ha 3 év után visszamegyek dolgozni és eldöntöm, mit akarok, akkor tanulhatok. De az, hogy én tanulni akarok gyed mellett és visszamenni dolgozni is? Nem szégyellem magam? Meg minek az állatok? (Sok állatunk van, kacsa, tyúk, kakas, birka, tehén, ló, kecske, kutya, macska stb..) Egy csomó időt elvesz. Igen, elvesznek időt. Hajnalban meg este. Meg néha napközben, mikor hordozókendőre kötöm a babámat és megyünk ki hozzájuk. Néha elküldeném a francba, de anyagilag mi azt nagyon megbánnánk.. :( De akkor kellett volna megmondani neki, hogy takarodjon a portánkról, mikor betette a lábát és már a látványától görcsbe volt a gyomrom. És tudod, mit utolsó? Emiatt nem akartam szoptatni. Elég volt. Az első egy hónap veszekedésekkel volt teli, nem volt tejem, nem lett tejem, hízott-e nem hízott. Minden nap hallgattam az isten tiszteletet utána meg, hogy szar anya vagyok, mert nem akarok szoptatni. Ilyen minden napok után ki akar? Később is mondta az áldását, de rájött egy idő után, hogy nem hallgatunk rá és azt mondta, többet nem jön ki hozzánk. Hála a jó istennek. Én bánom, hogy nem tudtam szoptatni, de egy idő után már nem is akartam és a tápszerezést is megszerettem. Én nem tartok nagytakarítást minden nap. Minden hajnalban kimegyek az állatokhoz, őket gondozom, etetem, minden nap foglalkozom a babámmal, minden nap foglalkozom a kutyámmal, minden hajnalban házi zsemléket, kifliket stb sütök, minden nap főzök, megyek én is ki kaszálni a kecskéknek, nyírom a füvet, kapálom a kertet, takarítom az utcánkat és végre élek. Amikor szoptattam, alig vártam, hogy vége legyen, elegem volt az egészből azt lestem, mikor állít be sógornőm. Ezt páromnak se mondtam el soha egyedül csak barátnőm tudja, hogy sógornőm mekkora sokkot okozott bennem. Én hülye pedig bánom, hogy akkor nem dobtam ki de tényleg nem tehettem. És ő csak jót akart... ahha. Jót. Hát megvolt. Viszont most már nyugodt vagyok, van egy nyugodt babám is, erre írtam, hogy amíg szoptattam és ideges voltam, ő is az volt. Akkor nem foglalkoztam vele, mert alig vártam, hogy aludjon stb. Most már rengeteget foglalkozok vele és a háztartással, az állatokkal mert már alszik éjszakánként, magától elalszik nappal is és este is, nem kell ringatnom. Ha esetleg fel is kel éjszaka, én kelek hozzá, van mikor hajnalban a párom hamar felkel és megeteti, de nem én kérem meg rá. Amikor nem maszekol és itthon van egy napot, akkor is igyekszik minél több mindent csinálni de mondom neki, hogy pihenjen mert én ellátom a feladataimat, neki dolgoznia kell. Nem istenítem a tápszert, de nem méreg és nem ördögtől való. Én senkinek nem kívánom amit átéltem első egy hónapban mert maga volt a pokol. Most már jó életem van és bánom, hogy nem szoptattam. Elítélem azt, aki azért nem akar szoptatni mert megereszkedik a melle hiszen a szoptatáskor megnő a melle vagy aki a szexre használja. Én egyik okot sem mondtam, azt mondtam, undorodtam a szoptatástól de valójában a szoptatás körüli hisztiből volt elég, depressziós voltam és nagyon fáradt. Most 13 hetes a babám, nyugodt, mindent tudok mellette csinálni, a férjemmel nagyon jó a kapcsolatunk és a barátnőm is sokkal jobb barátnőm lett az eset óta. Ennyi a történetem. Így szerintem már jobban érthető..

A rákényszerített dolgot úgy értette, mint te utolsó, hogy beteg lesz a baba, ha nem szoptatok stb..Nem fizikailag mielőtt valaki kötekedne. Csak mondta, hogy szerinte az anyatej jó. Én is tudom, mik vannak az anyatejben, de annyiból nyugodtabb voltam, hogy egy hónapig azért valamennyi tejet kapott..

Sajnálom hogy igy alakult nálatok. Ebben sajnos sógornőd a főludas, jól bestresszelt a szoptatással. Talán ha elhajtjátok a fenébe nem igy alakul. Én biztos nem birtam volna ezt, amúgy is nehéz időszak nemhogy igy...

Már ne haragudj 57%-os, de nem tudlak sajnálni. Az elejétől fogva engedtétek, hogy a sógornőtök beleüsse az orrát a dolgotokba. Én nem ítélem el azt az anyát, aki azért tápszerezi a gyerekét, mert nincs teje. De a te esetedben valószínűleg már terhességed alatt se voltál hajlandó szembeszállni a sógornőddel a születendő gyermekedért és emiatt nem vagy méltó a "jó anya" jelzőre. Már ne haragudj, de az, aki ilyen szinten beleszólna a magánéletembe, azt azon nyomban leépíteném, ha meg ez esetben a gyermekem a tét, akkor még inkább. Maradjunk annyiban, hogy gyenge voltál. Szerintem te nagyon is tisztában vagy azzal, hogy a feszültséget nem a szoptatás, hanem a sógornőd generálta, te pedig a férjeddel voltatok olyan hülyék, hogy alárendeljétek magatokat az ő akaratának. Idegesít, hogy szopja a melledet a gyerek? - akkor fejd le és cumival etesd (bár már gondolom el van apasztva, szóval már az egész bukta), a sógornődet pedig magasról le kell szarni. Nem hízik a baba? - valószínűleg a sok stressztől nem termelődött tápláló tejed, mert másoknál valamiért a baba jól lakik az anyatejtől. A másik, azért se értek egyet a tápszerrel, mert lássuk be, vegyipari koholmány, és én ilyennel nem szívesen tömnék egy kisbabát, nincsenek benne memória sejtek, az egész mű. Még akkor se tápszereznék, ha nem lenne tejem, akkor inkább vennék anyatejet. El tudom képzelni, hogy vidéken élni egy nagy telken egy rakás állattal nem könnyű, mert bizony sok a fizikai munka, egy nem rég szült nőnek pedig még nehezebb, mert etetni is kell a babát, de ez esetben ésszerűbb lett volna valakit mellétek hívni segítségül, aki nem a sógorod. De már mindegy, nem így alakult, ráadásul hagytátok magatokat befolyásolni. Valamiért az az érzésem, hogy te inkább provokáció gyanánt álltál át anyatejre, mert kötve hiszem, hogy a szoptatás megkeserítette volna az életedet. Nem mertél kiosztani a sógorodnak így inkább passzívan ellenálltál úgy, hogy műgenyával eteted a babádat. Gratulálok. Ráadásul azt is írtad, hogy a védőnő azt mondta neked, hogy a 3,5 hós babádnál már el lehet kezdeni a hozzátáplálást. Akkor most vagy a védőnő hülye, vagy rohadt gyorsan nő a babád a tápszertől. Ha a második verzió az igaz, akkor szólok, hogy mai gyerekekek, akik egyébként normális testalkatúak, azért vannak striásak már tizenévesen, mert rohadt gyorsan nőnek, sőt én még olyat is láttam, hogy egy 10 éves VÉKONY, de rohadt magas lány narancsbőrös.

Nem a sogornod hibaja! O beleszolt, mert hagytad!!! Mi az,hogy ott ult melletted, es te emiatt kenyszerbol szoptattal??? Hany eves vagy? En meg az anyamnak sem hagyom, hogy beleszoljon!! Nem tudom elkepzelni, hogy nem tudtal neki nemet mondani!! Semmi koze az eletedhez!! Az irasodbol ugy tunik szorgos, felelosegteljes no vagy, nehogy mar elturd,hogy a sogornod mondja meg mit tegyel!!! Allj a sarkadra! El lehet valakit kuldeni szepen is a p.csaba!