Mit tehetek azért, hogy szoptatni tudjak? Tehetek egyáltalán valamit?

szia. az en anyukam sem tudott engem szoptatni, es aggodtam hogy majd en sem tudok. Ezert en a 7. honaptol elkeztem inni a Herbariatol a Laktoherb teat es meg szüles utan is olyan 2 honapig ittam rendszeresen, es amint megszületett a pici egybül cicire tettem es szerencsere mind a 3 gyerköcömet tudtam/tudom szoptatni, es egyiknek sem kellett potolas :)

Jo babavarast:)

Igaza van az utolsónak: nem szabad rágörcsölni! Az alapján, amit tapasztaltam, és amit a kórházban láttam, szerintem is nagyon sok anyukánál az a baj, hogy borzasztóan szeretne szoptatni, és előre fél attól, hogy nem sikerül, és ezen kattog, amikor még meg sem született a gyerek. A szobatársammal úgy alakult, hogy 1 nap különbséggel szültünk, ő simán, én császárral, de előtte is pár napot már szobatársak voltunk a terhespatológián, mindkettőnket befektettek szülés előtt. Ő már előre parázott, hogy nem fog menni a szoptatás, folyamatosan szenvedett, feszengett az első napokban, és borzasztóan kétségbeesett, ha a babája nem akart együttműköüdni, bealudt stb. Nagyon nehetzen lett teje és nagyon kevés, most 3 hónapos a babája, már tápszeres. Én úgy voltam vele, hogy lesz ahogy lesz, nyilván szeretném szoptatni, de attól, hogy ezen kattogok, nem lesz jobb semmi, sőt. AZtán ahogy megkaptam a babámat, valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy nem fog menni, olyan természetesnek tűnt az egész. Előtejem volt, szépen szopizott az első perctől, majd a 3. napra nagyon megindult, és azóta is rengeteg van. Azóta is állítom, hogy rengeteget segített, hogy nem feszültem rá, és szép nyugodtan próbálkoztam. Azt nem mondom, hogy mindenkinél elég ennyi, van, akinek egyszerűen nem megy, de szerintem ráérnének az anyukák akkor aggódni, amikor azt látják, hogy nem akar menni, és nemeleve úgy nekiállni, hogy "úristen, mi van, ha nem sikerül".

(Ezzel nem téged akarlak leszólni, általánosságban mondom).

Jókat írtak fentebb, csak egy saját történetet tennék hozzá, hogy lásd, mit jelent az a bizonyos "fejben dől el", amit mindig hangoztatnak a szoptatás során.

Nagyanyám alig szoptatott, anyukám semennyit. Én az első két gyermekemet szintén nem tudtam. A harmadiknál is görcsöltem, hogy mi lesz. 4 napos korában azt mondta egy csecsemős nővér még a kórházban: "pont ilyen mellek szoktak nagyon bedurranni". Megjegyzem, nincs nagy mellem, vagy ilyesmi. De ahogy ezt a nő kimondta... mint mikor a gát átszakad... ömlött a tejem. Kisfiam 2 éves múlt, és még mindig szopik!

2 lányom van. Nekem is átfutott az első születése előtt az agyamon, hogy mi van, ha nem lesz tej, de elhesegettem. Azt mondtam magamnak: Szoptatok és kész. És egyből volt is tej. A rokonok viszont egyre csak paráztattak, mert a lányom lusta volt szopni, meg-meg aludt rajta. Azt mondták, hogy lökdösni kell, meg hogy biztos nem jön eléggé a tej, és hogy azért eszik óránként, mert nem elég zsíros a tejem....stb. Szóval jól beparáztattak. Fejtem is ezerrel. 9 hónapos koráig tudtam szoptatni, akkor elfogyott. A másodiknál azt mondtam: mondhat akármit bárki, nem érdekel, most nem fognak paráztatni. Jöttek megint a szövegekkel, én meg lesrtam. Nem fejtem, nem görcsöltem. Volt is elég mindig. Először mondták megint, hogy nem elég zsíros a tejem, aztán mondtam, hogy hány kiló a gyerek...akkor meg, hogy ó jó zsíros a tejem....Ugyanolyan gyakran szopott, mint a nővére és ő is ugyanúgy kezdte, először lusta volt, lökdösni kellett. Aztán gondoltam egyet, nem lökdöstem. Na, 1-2 nap alatt olyan szorgalmas kis szopós malac lett, hogy csuda. 5-10 perc alatt megszívta magát. A nővére 1 órákat volt a cicin. Ha én ezt akkor vele is megcsinálom....:D De őt is 9 hónapig szoptattam, mert lefordult a ciciről.

Az első gyerekkel minden szopi után fejtem, görcsöltem és oda is kellett adnom az összes lefejt tejet aztán. 1 óra szopi, 1 óra szünet, de ez alatt 35 perc fejés, aztán megint szopi...6 hónapos koráig ez ment. 2.-kal meg szépen nyugodtan ugyanúgy 2-3-néha 4 óránként kellett szoptatni, de csak 5-10 percet. Sokkal nyugodtabb voltam.

Amikor megszületett, azt mondtam magamnak: Ha nem lesz tej, lesz táp---és kész:D

Egy szó, mint száz: tényleg nem szabad görcsölni.

És tényleg, csak azt tudom mondani neked is, hogy ha nem lesz tej, lesz táp. Igazándiból nem a tápos gyerekek sínylik meg azt, hogy nincs tej, hanem a szoptatni akaró, de nem tudó tápos anyukák. Mert ők azok, akik úgy érzik, kiesnek valamiből.

Neked meg sok tejet kívánok! És természetesen boldog babavárást!

Kedves Kérdező! Ha vannak tejmirigyeid, akkor tejed is lesz. Látogass el egy szoptatós klubba, találkozz szoptató anyákkal. A La Leche Ligánál rengeteg használható információt és akár majd a későbbiekben segítséget is találsz. lll.hu

Egy 16 hónapja szoptató anyuka vagyok.