Hogyan tegyem túl magam rajta, hogy nem tudok már szoptatni?

Talán kezdd úgy, hogy tudatosítod magadban, hogy nem a szoptatástól lesz valaki jó anya. És anélkül is lehet bensőséges a viszonyotok.

Nekem rengeteg tejem volt, csak hittem anyósomnak, hogy a kánikulában kell a tea a picinek. Ezért szép lassan leszokott a ciciről. Mégsem voltam emiatt depressziós. Szarul éreztem magam, de tudtam, hogy nem tudom visszacsinálni. Hülye voltam, ez van.

Most 2,5 éves, nagyon anyás, és semmi különbséget nem látok közte, és egy sokáig szoptatott gyerek között.

Jó, ha sokáig tud szopizni egy gyerek, de ha nem, akkor is felnő, és nem befolyásolja a kapcsolatotokat.

Minden módszernek megvan az előnye és a hátránya is. A sírva hagyásnak és az ellenkezőjének is. Minden anya próbálja a legjobban csinálni, ahogy ő gondolja. És még két gyermek felnevelése között is lehet egy anyánál különbség. Első gyereknél még úgy gondolod, hogy jobb, ha cumit adsz neki, minthogy az ujját szopja. Aztán jön pár év múlva a következő gyerek és jobbnak látod, ha a kezét szopja.:D Hogy melyik a jobb? Mindkettő jó és rossz is:D

Te úgy érzed, mindent megtettél, mégsem működik, hát engedd el. A rosszat akkor teszed, ha téped emiatt magad. Mert csak stresszelsz rajta és az nem jó se neked, se a babádnak. Egy kicsike stressz minden anyánál természetes. Minél jobban stresszeled magad, annál jobban nem lesz tejed, annál jobban nem akarja majd a babád. Érzi, hogy rágörcsölsz. Beszéld meg magaddal, hogy szoptatsz ameddig kéri, ameddig van. Ha nincs már, akkor ez van, ezt kell szeretni.

Hatalmas dolog, hogy mind te, mind a babád ajándékba kaptátok ezt az időt és élvezhettétek a szoptatás örömeit. Már ha csak születés után kapnak egy kicsit, már az óriási dolog. De te majd 3 hónapig tudtad szoptatni. Tudom, hogy nehéz az elválás, egyen már túl vagyok és most fogom leválasztani a 2.-kat. Iszonyat nehéz mind anyának, mind babának. Lelkileg. De el kell fogadnunk. Még akkor is nehéz, ha a kitűzött cél sikerült, sikerült addig szoptatni, ameddig akartuk. Csak te és senki más, tudhatja azt, hogy mi lenne jó a babádnak. Te tudod felmérni, hogy van e értelme erőltetni a cicit vagy se. Jöhetnek neked tanácsokkal, hogy tarts ki, ha egyszer te úgy látod, hogy csak szenvedés az egész, vagy épp fordítva: te azt látod, hogy érdemes harcolni érte, mert látod az esélyt, közben meg mondják egyre neked, hogy ne kínlódj.

Neked kell elengedned, a babád már elengedte a szopit. Nyugtasson meg az, hogy ő nem szenvedi a hiányát. Most már csak te szenvedsz:(

Ne legyen lelkiismeret furdalásod, nagyon szép és jó, hogy tudtad eddig szoptatni.

Nincs is maf tejed?

Meg vissza lehetne hozni !

Bírom ezt a nagy drámázást:

"Minden este kisírom a két szemem, pszichésen nem tudom feldolgozni, hogy a szopi, amiért annyit küzdöttem, ez a bensőséges kapcsolat a kicsikémmel megszakad. Úgy érzem csődöt mondtam, elbuktam, nem vagyok teljes értékű anya."

Van itt minden, költői túlzások, nagy szavak, pátosz :D

Mit kell ezen feldolgozni, édesjóistenem, 6 hátig szopott a babám, örültem, h ennyi is jutott és mondtam magamban egy köszönömöt a tápszer feltalálójának. A baba köszöni, jól van, szépen fejlődik, most vészelt épp át egy durva taknyolós-vírusos-köhécselős-izzadós-lázas nyavalyát, amit én is, a férjem is elkaptunk, a baba nem.

Emiatt képes vagy ekkora hisztit levágni?! Hát, gratulálok, anya egy percig nem szoptathatott, mégsem drámázott miatta. Elfogadta, hogy ez van.

Kapj már a fejedhez, nem szoptasthatsz, és?! Összedőlt a világ, vagy micsoda? SEMMI nem történt.

Ezt egy másik kérdéshez írtam, de akár neked is írhattam volna:

A szoptatás csak egy nagyon kis része a gyerekvállalásnak, és az emberek hajlamosak túlmisztifikálni. A tápos gyerek is ugyan úgy megkapja azt, amire szüksége van, ( AZ ANYJA SZERETETE A LEGFONTOSABB) és pont ugyanakkora eséllyel indul az életben, mint anyatejes társaik. Az anyatejes babának semmivel nem lesz jobb kötődése az anyjához, mint egy tápszeresnek. Ez a rájuk fordított időn múlik. Innentől kezdve egy tanács van: szeresd a gyereked, foglalkozz vele, és zárd ki a külvilágot. Pont úgy lesz jó a babának, ahogy lesz. Kedves anyukák így is úgy is értékesek vagytok!!!!

Nem rontottál el semmit! Azzal ronthatod el, ha ragaszkodsz valamihez (jelen esetben szoptatás) amire úgy érzed szükséged van, ettől ideges feszül és frusztrált leszel, amit a gyerek is megérez. Engedd el! Örülj annak, hogy eszik a gyerek, és jóllakottan mosolyog, vagy alszik. Azt hogy mit evett nincs jelentősége. Az összes szoptatós oldalt, tanácsadót, "önkéntes jóakarót" felejtsd el! Nem ezen múlik!