Ti hogyan élitek meg azt hogy nem tudtok szoptatni vagy hogy keves a tejetek es kell a tapszeres potlas? Nem erzitek magatokat rossz anyanak?

Akkor én is kérem a minusz pontokat, de én sem haltam bele,hogy nem volt tejem. Természetesen, amit lehetett kipróbáltam, de amikor 4-5 héttel a szülés után is csak 20-30 ml jött ki fejéssel, akkor már éreztem,hogy nem igazán lesz ebből semmi. Azért a 8. hétig nem adtam fel, de akkor igen.

Én azokat nem értem, akik ebből túlzottan nagy lelkiismereti kérdést csinálnak. Persze, nekem sem volt jó,hogy nem tudtam szoptatni, de azért depressziós nem voltam tőle. A rossz anyaság nálam nem itt kezdődik. Hú, de hány embert ismerek, aki bár szoptat, de a köztes időben a mami neveli fel a gyereket!

Nálunk nem lett fogékonyabb a betegségre sem. Barátnőm még mindig anyatejes, szintén kétéves fia többet beteg, mint az enyém!

Én ezzel úgy voltam,hogy a tápszer nem méreg. Én is tápszeres voltam és soha semmi bajom nem volt tőle!

Megmondom őszintén, hogy 2 hónappal ezelőtt még egy merő görcs voltam, idegbeteg és minden gondolatom e körül forgott.

Kevés volt a tejem, kisfiam kis súllyal született, hamar bealudt a cicin, első héten semmit sem hízott, folyton sírt, hiába volt cicin.

Elkezdtük a tápszeres pótlást, de sehogy sem akartam ezt elfogadni, így elkezdtük a cirkuszt: mellszívózás - kézi és gépi, sokszor már lilult a mellbimbóm, mégis csak 10-20 ml jött le nagy szenvedés árán, cseppenként.... tea, rengeteg ivás...voltunk szoptatási tanácsadónál, rendeltem spéci Calma cumit, kiolvastam minden fórumot, vettem könyvet (Nagy szoptatóskönyv), etettem kanálból, üvegből, fecskendőből, hogy nehogy majd ne akarja elfogadni a mellet....

aztán elegem lett. Letettünk mindent, és úgy voltam vele, ha tápszer kell, hogy ne éhezzen a gyerekem, akkor tápszert fog kapni.

Most 2 hónapos, szopizással kezdünk, eszik így, amennyit akar, utána sima cumiból tápszer. Én nyugodt vagyok, nem idegbeteg és a világon mindennél jobban szeretem.

Ha megkérdezik (mert az utcán mindenkinek két kérdése van, nem tudom, megfigyeltétek-e: jó baba? Szopik? ), akkor mondom: Igen, persze, szoptatom.

És ennyi. A rossz anyák nem mi vagyunk, akik önhibánkon kívül nem tudunk, vagy nem tudunk eleget szoptatni.