Mi a véleményetek arról, ha valaki nem akar szoptatni?

Ja persze.

Ha nem ideálisok a körülmények,nincs külön szoba,nem tudsz normálisan szoptatni,ő nem tud rendesen nyelni,ha nincs megfelelő hely stb...,persze,akkor lehet nehéz.

De ha valakinek megfelelő minden,akkor nincs semmi gond. :)

Én vagyok a "cicit ki dobod és kész" válaszoló. Akkor leírnám, h ez nálunk, h volt.

Bele estem a szülés utáni depresszióba. Olyan szintű volt, h én sem akartam szoptatni. De volt mellettem egy nagyon erős és kitartó férfi. Nagyon fájt a szoptatás, sokszor sírtam, hónaljból jövő nyílalások és itt nem a kis tű szúrásnyira gondolok, hanem arra amikor egy késsel szúrkálnak. Minden éjszaka úgy feküdtem le, h fel kötöttem a hajamat, oda készítettem 2-3 db textil pelust, férjem pólójában aludtam, amit egy húzásra felhúztam és már cicin is volt a csöppség. Mikor alább hagyott a depresszió, akkor kezdtem rá jönni, h mit is akartam el venni a gyerekemtől és utána csak küzdöttem, még erősebb lettem. Túl jutottam rajta és 21 hónapos koráig szoptattam. A szülés utáni depresszióról senki nem tehet és a vele járó gondokról sem, ha valaki ez miatt nem akar szoptatni, teljesen meg értem, mert át éltem, de akkor is küzdeni kell, h a kis babánk megkapja a legjobbat. Volt, h fél óránként keltem fel hozzá és nappal is keveset aludt mert hasfájós volt, de meg tettem akármilyen zombi is lett belőlem és ha én 21 éves fejjel ezt meg tudtam csinálni akkor nehogy már más ne tudja ezt meg tenni a gyermekéért.

Én is megteszem ameddig csak kell.

Csak azért reagáltam, mert sokan vagyunk, akiknek egyáltalán nem minden olyan egyszerű.

Az, hogy az ő dolga.

Szoptatni sokkal egyszerűbb, mint tápszerezni, ez tény.

Nekem sajna olyan selejtes a mellem, hogy nem érzi, hogy a szájában van, bimbóvédővel meg annyi levegőt nyelt, hogy ordított a hasfájástól. Tejem sem volt elég, a kórházban ráadásul hozzászokott a cumisüveghez...

Na most ugye tápszerezni kell. Vegyük pl a ma estét. 4 cumisüveg elmos, vizet forral, bekészít mindent a szobába (konvektoron sorakoznak, így nem kell kimenni a konyhába), tápszer tároló poharak elmosnak ill törölgetnek, tápszer szűrő elmos, öblítő vizek bekészítenek. Ha éhes, akkor lóhalálában tápszert összeönt, összeráz, szűrőn visszatölteni a cumisüvegbe, de mindezt még a sírás előtt. Közben 2-3x büfiztetni, jó esetben azonnal visszaalszik, de általában egy esti etetés visszaalvással együtt 1-2 óra hossza...

kedves utolsó, attól hogy van akinél nem olyan egyszerű, még sokan vagyunk, akiknek az. Ez nem vállveregetés, hanem tény. És egyik verzió sem érvényes mindenkire. Van aki szerencsés, van aki nem. Én pl. magam mellé fektettem a gyereket az ágyba, aztán vagy felébredtem amikor végzett, vagy aludtunk hárman tovább, egy nyikk nélkül, mert büfizni nem szokott a gyerek, csak pukizni.

Szerencsés esetben a szoptatás ennyi. Szerencsétlen esetben pedig olyan mint a tiéd. De ha valaki meg sem próbálja, honnan tudná már, hogy melyik csoportba tartozna ? Amúgy nálam is lenne az a határ, amikor azt mondanám, hogy inkább tápszer, mert nem éri meg a tejért a szenvedés, és aggódás, és idegbaj.

Amúgy a tejgyűjtő kagylót szerintem neked találták ki.

Az, hogy mielőtt végleg dönt,informálódjon: olvasson utána megbízható forrásból, beszélgessen szoptató anyukákkal, ismerkedjen a menetével, gondolkozzon el rajta és hagyja magát meggyőződni (azzal a megoldással, amelyik a sajátja lesz).

Amikor pedig odakerül, legalább próbálja meg, azzal semmit nem veszít. Ina May Gaskin könyvében olvastam egy jó gondolatot: aki a szoptatást választja, megtartja magának az esélyt, hogy később bármikor eldöntheti, hogyan szeretné gondozni (táplálni) a babáját. - Az viszont, aki kapásból a tápszer mellett dönt, megfosztja magát ettől a döntési szabadságtól.

És mivel a mai anyukáknak (is) nagy kincs a szabadság, szerintem ésszerűbb az első lehetőséget választani.

De ettől függetlenül elfogadom és tiszteletben tartom, ha valaki másképp gondolkozik. Ilyen esetben viszont a donor női tej adására hívnám fel a figyelmét, mert ha már az anya maga nem akar szoptatni, legalább anyatejet kaphasson a baba, mert az pótolhatatlan a számára.

De ha ez sem, akkor ez sem, mindenki maga dönt. Bár én csendben sajnálni szoktam kicsit ezeket a babákat, mert bár szeretetben nőnek majd el, de legalább egy fontos dolgot akkor is nélkülözniük kell.