Minden anyának van teje! Kivétel nincs! Akinek "nincs" annak is van, csak nem akar szoptatni! (? )

Ezzel nem értek egyet abszolút, sajnos nővérem majdnem a "minden anyának van teje" felfogás miatt veszítette el a kisfiát 5 naposan. A csecsemősök jól felhizlaltak a kórházba, majd hazaengedték anélkül, hogy mondták volna, hogy infúziót kapott... szerencséje volt, hogy miután hazamentek másnap kiment a védőnő és felismerte a bajt, egyből hívta a dokit. Kórházba voltak 1 hétig majdnem kiszáradt a gyerek :S A reggelt nem biztos, hogy megérte volna :(

Nekem ezzel ellentétben volt tejem, rengeteg, lehajoltam és folyt belőlem, de a babám nem volt hajlandó elfogadni. Csak üvöltött mikor cicizni kellett 2 hónapig voltam képes elviselni, hogy szenvedtetem a vége mindig a cumisüveg lett :S

Utolsó vagyok, korábban ellőttem...

Én is azt hittem, hogy nekem majd pikk-pakk, mindent elolvastam a szoptatásról, hogyan, miért stb.

Nagyon lassan indult be a tejem, ma már tudom az okokat és a miérteket. Katéter a hasamban, a húgycsőben, tű a karomban, a babámat is alig tudtam megfogni. Nagy a cicim, én csak fekve tudtam (volna) szoptatni, de császáros sebbel a babát is tartva nem tudtam oldalra fordulni. A nővérek szartak ránk. Egyszer jött be "segíteni" az egyik, oldalra fordította a fiamat, összecsippentette a mellbimbómat, aztán kész.

Be is sárgult, 3 óránként fél órára kihozták, kapott pótlást...

Amikor hazajöttünk, jött a védőnő. 45 percet küzdött azon, hogy a kicsi elkezdjen szopizni, aztán ő is feladta, kapta a tápszert. Ittam a teát, szedtem a homeós bogyót, anyósom rántott levesét ettem, ittam, megvettem a méregdrága Aventes mellbimbóvédőt, de a baba csak nem akart szopizni. Inkább elkezdtem fejni és cumisüvegből adni.

Jött a gyerekorvos is, neki is elmondtam mindent, ránézett a cicimre, és kedvesen közölte, hogy anyuka, ezekkel a mellbimbókkal nem fog tudni szoptatni. Nagy, lapos és befelé fordul, a baba a pici szájával nem tudta bekapni szinte a bimbót sem, nemhogy az udvart.

Maradt a fejés és a cumisüveg. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam, mert elhittem a sok "okosságot"...

Annak ellenére, hogy soha nem szopizott a fiam, köszöni szépen, remekül van.