Ez miert akkora bun?

Nekem sajnos nem volt elég tejem, mindent megtettem, hogy tudjak szoptatni.

Igen, az anyatej lenne a legjobb a babának, de ha ennyire viszolyogsz a szoptatástól, akkor szerintem ne erőltesd. Persze próbáld meg, de ha utána is ugyanígy érzel, akkor inkább hagyd, mert szerintem az rosszabb a babának, ha ilyen viszolygó érzelmekkel eteted. Akkor már inkább egyen cumisüvegből a karjaidban úgy, hogy nincs benned ellenérzés.

Nem hiszem, hogy ez akkora bűn, csak szokatlan. Igazából senkinek semmi köze hozzá. Mindenki viszolyog valamitől, ez nem olyan amit az ember akar vagy nem akar.

Én is így voltam vele, azt mondtam, hogy ez egy horror.

Mikor megláttam az előtejet, majdnem sírva fakadtam :).

Bababarát kórházban szültem (szerencsére), ahol szó sem lehetett másról, csak szoptatásról. Előtte nem igazán néztem utána, hogy ez mit jelent, csak annyit tudtam, hogy ha minden jól megy, végig velem lesz a baba.

Mikor először kihozták, nagyon furán éreztem magam (kihozta a nővérke, rám tette, majd usgyi, már ott sem volt).

Én meg csak feküdtem ott (császár után, még hatott az érzéstelenítő), és csak néztem a babát, ő meg lesett rám a gomb szemeivel, miközben szopizott :).

Aztán valahogy már eszembe sem jutott viszolyogni tőle, valahogy tök természetessé vált.

Az elején fájt is rendesen, mindig mikor bekapta, csillagokat láttam, de már eszembe sem jutott ilyen, hogy ne szoptassam, valahogy tényleg abszolút természetessé vált.

Most 2 éves, és még mindig szopik, azóta rájöttem, hogy ez tényleg tök jó dolog.

Remélem benned is kialakul majd ez az érzés, pedig hidd el, én sem tudtam ezt elképzelni, egyszerűen rágondolni sem mertem a szoptatásra előtte.

A kölcsön kapott mellszívót olyan mélyre elsüllyesztettem, hogy még csak ne is lássam ezt a szörnyeteget. Aztán a második napon bekértem a kórházba, és írtó büszke voltam mikor sikerült egy kicsit összemaszatolni 2 csepp tejjel :).

Szóval fel a fejjel, jó lesz az meglátod :)!

Kérdező, nekem van egy ismerősöm aki szülés előtt közölte, hogy undorodik a szoptatásról, neki ilyesmiről ne is beszéljünk, ő nem fog szoptatni. Miután megszült, a lehető legtermészetesebben szoptatja a gyerekét , szerintem azt is elfelejtette hogy valaha így nyilatkozott.

Másik ismerősöm is van, ő nem undorodott a dologtól viszont féltette nagyon a mellét, mégis szoptat (belátta hogy a baba érdeke).

Szerintem van még idő arra, hogy megváltozzon a gondolkodásod.

Ez nem bun, de csak a kenyelemben elo noknek van ilyen konnyen mesterseges alternativaja (tapszer) a szoptatasra. Ha szegenyebb, vagy elmaradottabb helyen, vagy termeszetesebb gondolkodasu kozossegben elnel, nem gondolkodnal ilyesmin, hanem egyertelmu lenne, hogy a szoptatas a babak etetesenek a (legegyszerubb, termeszetes) modja.

En azt ajanlom, hogy lassan baratkozz a szoptatas gondolataval, hiszen (tetszik vagy sem) veled van a baj, ha undoritonak talalod. Es a termeszetes dolgoktol valo viszolygast a sajat erdekedben is jobb helyretenni. Persze tapszeren is felnonek a gyerekek, de az csak szuksegmegoldas.

En is szoptatok, de nem olvadozok tole, hogy milyen meghato. A lanyom ram sem nez kozben, csak "zabal". :D Viszont utana nagyon elegedett fejjel szundit el rajtam. Na ez a resze az, ami szep, a tobbi meg egyszeruen kotelesseg, amit egy felnott, egeszseges gondolkodasu no szivesen megtesz a gyerekeert. Nem tudom a korhazban mit fognak szolni ahhoz, ha visszautasitod a szoptatast, de valoszinuleg nem leszel nepszeru a csecsemos novereknel. Amikor en szultem, utana korulottem mindenki igyekezett szoptatni es akinek nem ment, az is azon dolgozott, hogy sikeruljon.

Akarhogy is dontesz majd, kivanom a legjobbakat!