Miért akkora baj, hogy megnézték nem vérszegény-e a lányom?

Most állítanám le, az illetőt, aki azt meri mondani, arra, hogy elővigyázatos vagyok, hogy csúnya és rossz vagyok a gyereknek...

Igaz én már 2,5 voltam, volt ilyen vizsgálatom, és baj is volt velem, pedig még anyu is azt hitte csak hiszti, hogy nem eszek...meg finnyás vagyok, de már régebb őta tartott, akkor vitt orvoshoz...

Egyszer derüljön ki, hogy baj van, akkor madj az lenne hogy nem is figyeltél a gyerekre...

Nem vagyok híve én sem annak, hogy mindennel rohangáljunk orvoshoz..de ezt hagy döntse el a gyerek apja, és anyja, ne a nagyszülő, óvónő, vagy. Akárki, persze tanácsot adhat, de a gyerek előtt ne próbálja meg a tekintélyét a szülőnek elvenni

Az a probléma, ha ezt Te szó nélkül hagyod. Egyrészt anyóspajtás a Te gyerekednek nem mondhat szerintem semmi rosszat rólad, akkor sem, ha igaza van (ebben az esetben nincs), mert később már elég furán, konkrétan rosszul érezheti a gyerek magát, hogyha ilyeneket mondanak neki az anyukájáról.

Másrészt abszolút jól tetted, hogy utánajártál a dolgoknak. Szerencsére kiderült, hogy minden rendben, de ha mégis baj lenne, akkor mégis honnan kellene kiderítened, ha nem vizsgálatokból? Jól tetted, hogy orvoshoz, vérvételre vitted, Én is így tettem volna.

Anyósnak pedig szerintem még most törd le a szarvát finoman, vedd elejét a későbbi nagyobb problémáknak!

Anyósoddal problémák vannak.

Állítsd le. Ha nem érti a virágnyelvet, akkor konkrétan.

Ha azt sem érti, akkor csökkenteném a találkozásokat vele. Mondjuk két havonta fel jöhet egy-két órára.