Valaki leirna nekem a fontosabb dolgokat szoptatassal kapcsolatban legyszi?

És, a másik legfontosabb:

Nyugi!

A szoptatás valóban nagyon jó, fontos!

DE!

A babának nyugodt anyukára van szüksége! Ha van tejed, és tudsz szoptatni: Király! Bízom benne, hogy ez lesz!

Ha nincs, vagy nem elég, akkor kap tápszert. Ennyi!

Amit én javaslok:

Kórházban 3 óránként 10-10 vagy maximum 20-20 percig legyen egy cicin. Ha nem elég, vagy szaporítani szeretnél, akkor 2 óránként tedd 10-10 vagy maximum 20-20 percre szopizni. Szopi után érdemes megpróbálni fejni, ha van, jöjjön ki, és nehogy begyulladjon, ha nincs, akkor nem fog begyulladni. Érdemes beszerezni egy mellbimbó krémet, szopi után bekenni a bimbókat, nehogy sebes legyen, de itt sokan írták, hogy anyatejet kennek rá, és az is ugyanolyan jó.

De mindenek előtt fő a nyugalom!

Engem nagyon bestresszeltek ezzel az állandó "Mindig csak cicit kapjon a baba, és csak szoptass, bármi is legyen!" dumákkal. Nagyon fájt a szoptatás, bele is őrültem volna, ha mindig a cicimen lógott volna, így fejem neki a kezdetek óta. Cumisüvegből kapja a tejemet, néha ki kell egészíteni tápszerrel, és nagyon szereti ezeket a játszócumikat, megnyugszik tőle. Ennek ellenére egy kiegyensúlyozott baba, és nagyon szeretjük egymást, nagyon jó a kapcsolatunk.

Nagyon kívánom Neked, hogy tudj szoptatni, de ha most sem jönne össze, attól Te nem leszel rossz, mert szeretni és gondozni fogod, mert akarod Őt!

:)

Hát... Ne haragudj, előző hozzászóló, de az, amit javasoltál, nem biztos, hogy hasznos lesz a Kérdezőnek. Sőt. Mindent leírtál, amit lehetőleg kerülni kellene, főleg újszülött-korban.

Nyilván fontos a nyugalom, már amennyire a stresszt el lehet kerülni. És igen, sajnos sokan és sok módon rá tudják az embert hergelni a szoptatásra. De. Azzal, hogy tápszerre, fejésre, játszócumira meg üvegre "biztatjuk" az anyukát, nem biztos, hogy olyan jót teszünk vele. Főleg, hogy a Kérdező valószínűleg tudja, hogy mindez mit jelent, hogy "tápon is felnő a gyerek", hiszen a nagy valószínűleg azt kapott (bár ezt nem írta le konkrétan). Nem véletlenül kért a szoptatásban segítséget.

Kérdező, igen, nem jó, ha túlzottan rágörcsölsz - de akarni mindenképp kell. Én úgy szoktam mondani, hogy hideg fejjel, magabiztos határozottsággal kell szoptatni akarni - de nem őrült, fanatikus módon. Én mindkettőt "kipróbáltam" anno és az első a jobb gyakorlat. Ahhoz pedig, hogy ezt elérd, sokat segít, ha ismered az összefüggéseket, a miérteket, hogy átlásd azoknak a tanácsoknak az értelmét, amit pl. a tanácsadók javasolnak.

És a cumit, üveget, tápszeres pótlást, 3 óránkénti 10-20 perces szoptatást stb. pont nem szoktuk javasolni. Okkal.

Az első babám félig tápos volt. A másodiknál is gondoltam, hogy ez lesz. Már a kórházban felírattam a tápszert, biztos, ami biztos. A kórházban is kapott egyszer tápot. Itthon is adtam neki, leginkább megszokásból. 5 hetes volt, amikor nagyon durva mellgyulladásom lett (40 fokos lázzal, stb). Antibiotikumot kaptam. A védőnő is kijött segíteni. Jól megszadizta a fájós mellem, hogy meginduljon a tej. Másnap az István kórházba menetem egy szoptatási tanácsadóhoz (védőnő intézte). Ellátott mindenféle jó tanáccsal, onnantól kezdve nem kellett tápszer.

Valószínű, hogy nem is kellett volna, mert azért gyulladt be, mert tej maradt benne. A mellszívóval nem tudtam rendesen leszívni a maradékot. A babát tettem állandóan cicire.

Ne félj szakemberhez fordulni (időben), akár többhöz is, ha kell, vagy bármi kételyed van valakiben.

xStefix:

Én nem vagyok híve az igény szerinti szoptatásnak. Sőt, ha neked is úgy fájt volna a cicid szoptatás alatt és után, mint az enyém, akkor Te sem lennél az. Itt a lényeg az anyatejes tápláláson van, nem a szoptatáson.

Nekem azt mondta védőnő-gyerekorvos, hogy ha csak fejem, 2 hét, és elapad. 6 hónapos a kisfiam, még mindig kapja a lefejt anyatejemet, és volt, hogy hónapokig nem kellett tápszerrel pótolni. Ez akkor volt, amikor kiváltottam egy tucat tápszert, hogy legyen mit adni a babának, és annyira megnyugodtam, hogy lesz mit ennie, hogy csak úgy ömlött a tejem. Ezért írtam, hogy nyugalom is kell.

A 10 perces szoptatást még a gyerekorvos mondta nekem, egyszer, egyetlen egyszer sikerült 10-10 perces szoptatással jóllakatni a babát, de aztán még a levegőtől is fájt a cicim, nemhogy megint rátegyem enni.

Én legtöbbször nem abból indulok ki tanácsadásnál, hogy nekem milyen rossz vagy jó volt, mert másnak teljesen más élményei vannak, máshogy él meg dolgokat stb. Simán meglehet, hogy nekem is piszokul fájt a szoptatás az elején, nem? Elvégre nem ismersz engem, nem tudsz rólam ilyesmit.

Hidd el, hogy nekem is meg voltak a magam gondjai és harcai, ahogy másoknak is. Legyen elég csak annyi, hogy a gyerekem komoly anatómiai rendellenességgel született, ami miatt komolyan kérdéses volt, hogy egyáltalán tudom-e bármikor szoptatni... De végül is sikerült. Sokat kínlódtam vele is és magammal is az első évben, de nekem még így is sokszorosan megérte, mert ezek miatt vagyok ma az, aki.

Szóval ne bízz abban, hogy más esetben nem lennék ennyire szoptatás-párti... ;)